Anyák napja: A szeretet esszenciája

Igazából mindannyian tudjuk, hogy minden egyes nap anyák napja van, de május első vasárnapján ezt „hivatalosan” is tudatjuk egy-egy puszival és öleléssel, amit egyébként, ha néha csak gondolatban is, az anyák  megkapnak tőlünk minden egyes nap. Igaz, ma a puszi és ölelés mellé jár legalább egy-egy szál virág is. 

A szülői szeretetet – miképpen a gyermeki szeretetet sem – nem lehet elmagyarázni, mert annyira összetett és esszenciális, hogy szavakkal aligha lehet kifejezni. Most sem azt próbáljuk elmondani az anyáknak, hogy mit is érzünk, hanem csak kifejezzük: ki így, ki úgy, de ezen a napon mindannyian másképpen fordulunk oda édesanyánkhoz. Nem nagyobb szeretettel, hiszen ezt a szeretet nem lehet fokozni, hanem inkább figyelmességgel, odafigyeléssel, ráfigyeléssel.

Vannak napok, amikor nem fér bele az időnkbe még egy telefonhívás sem, és csak este jut eszünkbe: édesanyánk – ha nem is mondta – biztosan szerette volna hallani a hangunkat. Megfogadjuk, hogy másnap felhívjuk és persze másnap este megint eszünkbe jut: jaj, elfelejtettük. 

Sokan vagyunk ezzel így, és meg is tudjuk magyarázni magunknak a sok munkával, rohanással, bevásárlással és minden mással – de legalább ma, az anyák napján ne este jusson eszünkbe, hogy már megint mennyire figyelmetlenek voltunk.

Nincs ember a földön, aki az édesanyánknál jobban szeretne minket, és nincs ember a földön, akit úgy lehetne szeretni, mint egy édesanyát. 

Ennyit kell „csak" érezni és mondani, a többit úgyis megoldja az édesanyánk saját magától, mert ő ugyanúgy fog szeretni minket holnap is, mint ahogyan tegnap szeretett és ahogyan ma szeret.

Boldog anyák napját kívánunk minden édesanyának, s persze minden gyermeknek, aki ma felköszönti az édesanyját. Szeressük egymást nagyon, amíg még együtt vagyunk, s jusson eszünkbe: édesanyánk szemében mi gyermekek vagyunk akkor is, ha már betöltöttük az ötvenet és őszül a hajunk. 

Sok-sok boldogságot erre a napra!

(Címlapkép: RitaE/Pixabay)