A szigorú szeretetről: mit nem tehet meg soha egy szülő/barát? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat ma este 18 óra 17 perckor köszönt be, az ünnepek királynője holnap este 19 óra 19 perckor távozik. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Háázinu hetiszakaszt olvassuk. Jó szombatot és jó bepecsételést!

Aki jól szereti azt, aki rábízatott, nem akarja megóvni döntései következményeitől, nem hagyja, hogy elkerülje őket, tud hajthatatlannak mutatkozni, de mindvégig fenntartja és folyamatosan jelzi a szeretetviszonyt, akkor is, amikor számonkér és szembesít. Ezt az egyet soha nem teheti kérdésessé.

„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem: mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra”.

Mózes búcsúénekének felvezetéséből úgy tűnhet, hogy a legfinomabb mollban szól majd, olyan lágyan, mint egy altatódal. Az eső képzeténél, amelyhez hasonlatosan szavai földet érnek füleinkben, nem sok minden lehet a Közel-Keleten vonzóbb. A legszebb reményekre jogosít az ének, amelynek hangjai úgy hullanak ránk, mint langyos zápor a gyenge fűre.

Az így beharangozott dal arról szól, mi vár Izraelre, amikor elhagyja a Tórát, nem követi utasításait és nehéz volna azt mondani minderre, hogy zene füleinknek. Mózes nyers modorú, egyenes ember, világosan beszél, a számonkérést azonban, amely nem marad el, következetes lesz és korrekt, a harmat csepegése keretezi. Az Örökkévaló szembesít, nem hagyja elkenni ki-ki viselt dolgaiért a felelősséget, de mindez nem változtat végső soron a szeretetén.

Ez a szigorú szeretet modellje: légy következetes, hajthatatlan, ha kell – és néha kell –, de a szeretet megvonásának még a lehetősége sem merülhet fel mindeközben. Nem nézem el, nem engedem meg, nem mentelek ki, nem vonom vissza, de ettől még szeretlek, ezt nem kell feltétlenül mondani, csak világosnak, magától értetődőnek kell lennie. Viszont a „nem haragszom, csak szomorú vagyok” és a még ennél is leplezetlenebb érzelmi zsarolások pont azt sugallják, hogy a „vétkes” a szeretetviszonyt, az alapvető érzelmi biztonságot veszélyeztette, veszélyezteti, a világba vetett bizalom fundamentumát. Mózestől, aki soha nem volt kíméletes szavú, sem könnyű beszédű, legutolsó óráján mégis azt tanuljuk, hogy a feddés súlyát nem gyengíti, ellenkezőleg, ha úgy hull, mint a harmat és úgy csepeg, mint a zápor a gyenge fűre. Vagyis végső soron „liberális”, megengedő és „konzervatív”, következetes nevelés bölcs szintézisét.

Jó évre pecsételjen be mindannyiunkat az Örökkévaló Isten, jó szombatot!