A Föld napja zsidó verziója: vasárnap este itt a Fák Újéve

Miért van egyszerre minden fa születésnapja? Miért kell nekik születésnap egyáltalán? Hogyan lett környezetvédelmi ünnep Svát 15-éből? Vasárnap este megérkezik Tu BiSvát, hétfőn ünnepeljük a Fák újévét.

Svát hónap 15-e, idén: 2020. február 10. hétfő (a Tu az ünnep nevében a héber ABC két betűjének, a Tetnek és a Vávnak az összesített számértéke, a Tet 9, a Váv 6) a Fák Újéve, a négy zsidó újév egyike. A fák gyümölcsét a Tóra parancsa szerint három évig nem szabad megenni, miután elültettük őket, a negyedik év termését a papságnak kellett adni, onnantól fogva lehetett a fa gyümölcsét fogyasztani. Ahhoz azonban, hogy mindezt számon lehessen tartani, tudni kellett, mikor lép új évbe egy-egy fa, mikor van a születésnapja és a bölcs rabbik úgy döntöttek, hogy Svát hónap 15-én ünnepli minden érintett fa a szülinapját, annál nagyobb lehet a buli. 

A Tóra elején két Teremtéstörténet áll egymás után: az egyikből azt tanuljuk meg, hogy az ember a Föld ura, akinek joga van és lehetősége is, hogy alakítsa a természetet, a másikból azt, hogy az ember a föld pora pusztán, akinek az a dolga, hogy művelje és őrizze a földet.

Mert az ember felelős lény, döntéseket hozhat, javíthat és ronthat a világot, vezető, de nem tulajdonos, hanem házmester a földön. „Amikor az Örökkévaló az első embert teremtette, fogta és körbevezette az Édenkert fái között és azt mondta neki: Nézd a munkáimat, milyen szépek és dicséretreméltóak. És mindent, amit teremtettem Neked teremtettem. Legyen rá gondod, hogy ne rontsd el és ne rombold le a Világomat, mert nincs senki, aki helyrehozhatná utánad”. Ez a meghökkentően modern midrás éppen arról beszél, amiről mi is mostanában: hogy ez az egyetlen Földünk van, „nincs másik”.

A gyümölcsfákat a Tóra nagyon megbecsüli, hiszen ezek etetnek minket, elvileg, ha az Édenkertben maradhattunk volna, nem ennénk húst, egyedül a fák gyümölcsei, a növények táplálnának minket. A gyümölcsfák életét még háború idején is óvni kell a Tóra szerint, a rabbik és nyomukban Maimonidész kiterjesztik mindezt és a rombolás, pusztítás, pazarlás általános tilalmát vezetik le belőle.

A fák azért is fontosak a zsidó hagyománynak, mert gyakorta túlélnek és így önzetlenségre tanítanak bennünket, arra, hogy véges lények vagyunk ugyan (az embere élete csak egy kósza fuvallat, ahogy a Zsoltárok könyve és a Prédikátor Salamon tanítja) de az, amit elkezdünk, az utódainkban folytatódik. Ez, hogy az utódainkkal kell osztoznunk a földön, úgy kell élnünk a Teremtett Világban, hogy a még meg nem születettek irányítsák lépteinket, ez az ökológiai szemlélet, amelyet a Talmud már jól ismert: „Egyszer Honi utazása során egy szentjánoskenyérfát ültető emberre lett figyelmes. Megkérdezte tőle: mikor fog ez a fa gyümölcsöt hozni? Az ember úgy felelt: Hetven év múlva. Honi tovább kérdezett: biztos vagy benne, hogy még élni fogsz hetven év múlva? Az ember úgy felelt: amikor a világra érkeztem, már gyümölcshozó szentjánoskenyérfákat találtam itt. Ahogy az atyáim elültették őket nekem, úgy ültetem el én ezeket a gyerekeimnek”.

A Biblia előírásai vissza rendelik adni a földet minden jubileumi évben az eredeti tulajdonosának: a föld ugyanis, amelyből vétettünk, amelyhez tartozunk, nem a birtokunk, hogyan is birtokolhatnánk azt, amiből lettünk, s amibe visszatérünk majd, amikor utódainknak adjuk a teremtést. A szaporodjatok és sokasodjatok, az első parancs ezt jelenti: halandók vagytok, de felelősek azért, ami utánatok jön. Adjátok tovább, vigyétek tovább a teremtés művét. Mert „nemzedékek jönnek-mennek, de a Föld örökre megmarad” – tanítja az Írás.

A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és vendégek vagytok nálam” (Móze3. könyve, 25, 23).

A Fák Újévének idején végső soron azt ünnepeljük, hogy vendégek vagyunk ezen a földön, „egy nagy, ismeretlen Úr vendégei”, ahogy Kosztolányi Dezső írta. 

Isten hozta Önöket a földön, érezzék jóm magukat és vigyázzanak a berendezésre. Boldog fa-újévet!