Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (62. rész) – Gáti József

2021. Május 13. / 15:10


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (62. rész) – Gáti József

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Gáti József PIM 13309 (002).JPG

1932 októberében az Országos Színművészeti Akadémia gyászünnepélyt tartott, amelyben egy növendék szavalta el – ahogyan erről a Magyarság tudósított „igen hatásosan” – Petőfi: Élet vagy halál című versét. Ő volt Gáti József, akinek versmondását évtizedekkel később sokan csodáltuk.

1915 májusában született Budapesten. Már a színésziskolai években jó kritikákat kapott az 1934-1935-ös növendékelőadásokon történt fellépéseiről. A Színházi Élet rövid beszámolója „különösen nagy siker”-ként említi Gáti szereplését. 1935-ben szerepeket kapott a Fiatalok Rádiószínházában. 1935-től a Royal, majd a Bethlen téri Színház tagja volt. 1936-ban Pécsre szerződött, ahol a színészi játék mellett rendezett is. A ritka érdemi reflexiókból álljon itt néhány mondat a Pécsi Napló 1937 januári cikkéből, amelyben az Oedipus király előadásáról számolt be:

„… mindenekelőtt a címszerepet játszó Gáti Józsefet említjük meg. Ez a rendkívül intelligens, fiatal művész nagyot nőtt a szemünkben ezzel az alakítással. Magával ragadó drámaisága, nemesen csengő dikciója az egész előadásra rányomta bélyegét. Az ő érdeme az előadás gondos, rendkívül stílusos rendezése is.”

1937 végétől Miskolcon lépett fel. A következő idők Gátit érintő színházi hírei bizony kicsit ellentmondásosak. Az első zsidótörvénnyel létrejött Színészkamara 1938 végi, a felvetteket tartalmazó névsorában nem volt található a neve. De nem volt ott az újságokban közölt, a fel nem vett színészek nevei között sem. Azt kell feltételezni, hogy valójában felvették a Kamarába valamikor később. Szerepelt a neve 1940-ben, a Békésmegyei Hírlapban, a színházban fellépők között. Majd pedig Miskolcon játszott folyamatosan 1940 végétől. (Eközben volt több fellépése márciusban és áprilisban az OMIKE Művészakcióban, majd júniusban újra játszott a Goldmark-teremben, ahol az Ujság, mint az „OMIKE fiatal kitűnő művésze” kifejezést használta jellemzésére.) Fellépett a Bánky Róbert vezette társulattal Kassán is, majd, amikor Debrecenbe kerültek, Gátit ott találjuk a névsorban. (Ezek szerint belefért a színházaknál is előírt, a zsidó származásúak foglalkoztatását maximum hat százalékban meghatározott hányadba.) Nem csupán fellépett 1941-ben a társulattal, de főszerepet is kapott: Ádámot játszhatta Az ember tragédiájában. (Ahol Kiss Ferenc alakította Lucifert.) Így írt róla a Debreczeni Újság 1941 áprilisában:

„Sugárzóan intelligens Ádámja lelkes és férfias. Színpadi dikciója mindvégig töretlen és hibátlanul tagolt. Biztos kézzel fogja egybe a sokrétű darab szálait. Néha talán nem állott volna erősebb színt használni, de így alakítása egyenletesebb volt.”

Gáti József Film Színház Irodalom 1941. augusztus 29 (002).jpg

Furcsa módon ezekben az időkben, tehát 1941 márciusában és áprilisában megtalálható a neve az OMIKE Művészakcióban fellépők között is, igaz csak egy kis szerepben. 1942 áprilisában nagy cikke jelent meg a Népszavában a munkásszínjátszásról szóló összeállításban. 

Ezt követően 1944-ben bukkant fel a neve az Újság-ban, amikor az írt arról a két darabról (Ibsen: A Vadkacsa c. darabjában és Racine tragédiájában, az Eszterben), amelyekben jelentős szerepeket kapott.  

A háború elmultával az első újsághír Gáti Józsefről (a rádiószerepeken kívül) 1945 decemberében jelent meg a Szabadság című lapban, amely arról számolt be, hogy egy József Attila emlékünnepségen lépett fel munkásszínjátszókkal.

Gáti József Színház 1947. szeptember 24 (002).jpg

A felszabadulás után a Vígszínház tagja lett. 1949-től a Magyar Rádió, 1950-től az Úttörő, 1951-től A Magyar Néphadsereg, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színház művésze volt. 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben a Vígszínházban játszott. A Színiakadémia beszéd- és színészmesterség tanára 1950-től. 1998. április 21-én hunyt el.

Végül idekívánkozik a mazsihisz.hu 2017-es születésnapi megemlékezése róla, annál is inkább, mert e poszt megjelenését követően, pár nap múlva, május 24-én lesz Gáti József születésnapja:

Gáti József Tükör 1985. január 3 (002).jpg

„Színházi színészként nem volt szerencséje, ha voltak is emlékezetes szerepei. Ezért választott párhuzamosan magának másik színpadot is, a katedrát, a színészképzést. Ezért lett belőle sok-sok generáció Gáti tanár ura, színészek sokaságának nevelője, a szép magyar beszéd hirdetője, védelmezője és tanítója. És kiváló előadóművész, a klasszikus magyar költészet szavalója.”

Képek:

1) Portré PIM 13309
2) Film Színház Irodalom, 1941. augusztus 29.
3) Színház, 1947. szeptember 24.
4) Tükör. 1985. január 3.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Ma 75 éve halt meg Zsolt Béla író, újságíró
Hírek, lapszemle
Nemes Jeles László a Glazer-botrányról: Megdöbbentő a taps