1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) - a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben - a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E
hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő,
kiállító szereplők közül.
„Amikor elkezdem az ötvenedik évadot a Chicagói Szimfonikus
Zenekarban, azon kapom magam, hogy visszatekintek életem legörömtelibb éveire.
Nagy büszkeséget jelentett számomra, hogy ennek a hihetetlen zenekarnak a
koncertmestere lehettem, a legfinomabb zenészekkel játszottam, és többször
körbejártam a világot. Az elmúlt fél évszázadban a világ legnagyobb
karmestereivel, szólistáival és zeneszerzőivel zenélni igazi kiváltság volt.”
Ezeket a
sorokat Victor Aitay vetette papírra 2003-ban. A híres hegedűművész Budapesten
született 1921-ben, Adler Viktor néven, de később Ajtay(i) Viktor, vagy/és
Ajtay-Adler Viktor néven lépett a hangversenytermek pódiumára.
Hat éves korától Studer Oszkár
növendéke a Zeneakadémián, a
kamarazenében Weiner Leó volt a mestere. 1936-1939 között Adler
Viktorként lépett fel, mint a Zeneművészeti Főiskola hallgatója. A Népszava némi kritika mellett így
méltatta fellépését 1939 júniusában: „Adler Viktor igazi hegedűstehetség, egész
mozgása olyan, mintha össze lenne nőve a hangszerével.”
Pályakezdése egybeesett az első és második zsidótörvénnyel. 1939 novemberében
lépett fel előszőr az OMIKE Művészakcióban, a Művészakció legelső hangversenyén.
A Művészakción kívül még játszhatott 1941-ben már mint Ajtai Viktor, Komor Vilmos
egyik koncertjén. Ennek alapján ajánlatott tett neki egy svájci
művészügynökség, de a második világháború kitörése miatt ez kútba
esett. 1940 és 1942 között már csak az OMIKE Művészakció keretében működhetett, mint
az ottani zenekar egyik hangversenymestere, illetve kamaraesteken játszott.
Trietsch Györggyel, Horváth Lászlóval és Lukács Pállal vonósnégyest is
alakított, akikkel 1942 májusában mutatkozott be a Goldmark-teremben.
Az OMIKE Művészakcióban töltött időszaknak a munkaszolgálat
vetett véget. Több táborban megfordult, többször megszökött, az életét először
az mentette meg, hogy az utolsó szökésénél egy zenekedvelő bíró elé került az
ügye. Raoul Wallenberg segítségével bekerült egy svéd
védelem alatt álló házba. Családját elvesztette a holokausztban.
A felszabadulás után megalakította új vonósnégyesét Pintér
László, Gáti István és Frank Lajos voltak tagjai. Szinte azonnal meghívást
kaptak egy amerikai rádiótól. 1945 novemberében feleségül vette az Auschwitzból visszatért
Kellner Évát (1924–2008). 1946 júniusában Weiner Leó ajánlólevelével elindultak
emigrációjukba.
Július 5-én hajóztak ki Brémából és tíznapi utazás után érkeztek New Yorkba.Ajtaynak
először az akkor épp a Pittsburghi Szimfonikus Zenekart
vezető Reiner Frigyes adott munkát. 1948-ban,
Reinerrel együtt elhagyták a zenekart, Ajtay a Metropolitan Opera zenekarának lett tagja,
1952-től már „associate” hangversenymester. 1954-ben újra Reiner Frigyes hívta,
aki ekkor már a Chicagói
Szimfonikus Zenekar élén állt. Ezzel megkezdődött Ajtay példátlanul
hosszú pályafutása egyetlen zenekarnál. 1967-től nevezték ki első
hangversenymesternek. Ezt a posztot megőrizte Solti György
korszakában is, egészen 1986-ig, majd 2003-as végleges visszavonulásáig, mint
tiszteletbeli koncertmester szolgált.
2012-ben hunyt el, Highland Park, Illinois.
Képek:
1) 1954.
csoarchives.wordpress.com
2) OMIKE
Művészakció műsorfüzet részlet
3) 93 évesen www.theyplayedfortheirlives.com
4) csoarchives.wordpress.com
Remembering Victor Aitay
