Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (47. rész) – Lukács Pál

2021. Január 28. / 10:57


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (47. rész) – Lukács Pál

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. 

Lukács Pál A Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteménye.jpg

Füst Milán írta 1955-ben mostani szereplőmről, Lukács Pálról: „Mindenekelőtt. ő nem úgy játszik hangszerén, mint a hegedűsök. Hangszere lágy tónusú. s ő még lágyabb. Hangszere sohasem olyan éles hangú, mint a hegedű tud lenni, de ő nem is akar semmi effélét, vagyis ő sosem követeli a brácsától, hogy úgy szóljon, mint a hegedű. Tökéletesen odaadta magát hangszerének s azoknak a lehetőségeknek, amelyek belőle származhatnak. Egész lelkével csügg azon a halk melegségen, azokon a leheletnyi finom árnyalatokon, amelyek hangszeréből elővarázsolhatók.” (Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1967.)

Lukács Pál brácsaművész, hegedű- és énektanár 1919 áprilisában született Budapesten. Előbb ismerte meg a kottát, mint a betűket. Kisgyerekként bátyja hegedűjét próbálgatta. Az elemi iskolában tanítójának feltűnt rendkívüli muzikalitása és elküldte a Zeneakadémiára. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán 1934-1943-ban végezte hegedű és ének szakon.

Így emlékezik a kezdetekről egy 1960-as, a Film Színház Muzsikában készült interjúban: „Úgy kezdődött, hogy előbb Koncz Jánosnál, majd Waldbauer Imrénél tanultam hegedülni az Akadémián. Akkoriban minden hegedűsnek egy évig kötelező volt brácsáznia. Én már akkor megszerettem ezt a hangszert, s amikor 1935-ben Lionel Tertistől a század első felének legnagyobb brácsaművészétől Bach Chaconne-ját hallottam a Vigadó kistermében, annyira magával ragadott hangjának bensőséges volta, hogy életcélul tűztem ki magamnak a méltatlanul mellőzött brácsa népszerűsítését.”

Lukács Pál Film Színház Muzsika 1960. 1.jpg

A Népszava 1939 májusában, tehát nagyjából a második zsidótörvény megalkotásának idején számolt be a Zeneművészeti Főiskola növendék hangversenyéről. Ebben többek között ez volt olvasható „Tehetségre vallott még Weiner László hegedűre és brácsára írt duója; dr. Kodály Zoltán tanítványának sokatígérő szerzeményét Adler Viktor és Lukács Pál adta elő.”

Az OMIKE Művészakcióban az 1940 januárjában rendezett Mozart, majd Goldmark-esteken mutatkozott be. Az Újság is beszámolt arról, hogy 1941 februárjában Kadosa Pál új szerzeményét, Brácsa-contertino-ját játszotta „művészi előadásban”. Egy évre rá tagja lett az akkor megszerveződő Adler-vonósnégyesnek. 1944 márciusában, közvetlenül a németek bevonulása előtt, újra Mozart következett.

Lukács-Pál-Zenekari Hangverseny  február 10. 11.jpg

Az, hogy a háború utolsó idejét, a holokausztot milyen módon élte túl, nem világos. Minthogy az sem, hogy az 1945. januári két debreceni hírecskében szereplő Lukács Pál azonos-e a brácsaművésszel? Ezekben egyrészt a Debreceni Zsidó Kulturális Bizottság megalakításról volt szólt (Néplap ), valamint egy Ady ünnepségről (Népszava ).

A Szabad Nép 1945 áprilisában arról írt, hogy a Zeneakadémia nagytermében elsőízben volt olyan kamarahangverseny, amely „nívójában a háború előtti időket juttatta eszünkbe”. A négy művész között ott volt található Lukács Pál neve is. Ezt követően sok-sok sikeres hangverseny következett. Mindeközben 1946-tól a Zeneművészeti Főiskola énektanára, 1947-1976-ban a Magyar Állami Operaház szólóbrácsása. 1947-től az újonnan szervezett brácsa-főtanszak vezetője. Ez utóbbi okáról így számolt be a Népszava:

„A brácsát mindeddig csak melléktanszakként kezelték zeneiskoláinkon azzal az eredménnyel, hogy a hegedűszakos növendékek nem vették komolyan, a brácsa felé tájékozódók viszont nem részesülhettek a főtanszakok számára fenntartott részletes oktatásban.”

Lukács Pál Jancsin Ferenc_Komor Vilmos_001.jpg

Hangversenyezett hazai és külföldi koncerttermekben; hazai és külföldi nemzetközi zenei versenyek zsűri-tagja volt. 1964-1978 között vendégtanár a weimari Nemzetközi Zenei Szemlén. Szakfelügyelő, a Magyar Zeneművészeti Szövetség elnökségi tagja volt. Megjelent hat egyéni hanglemeze.

Lukács Pál Muzsika 1975. 2.jpg

Budapesten, 1981. május 22-én hunyt el.

Képek:
1) Portré. Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteménye
2) Film Színház Muzsika 1960. 1
3) OMIKE Művészakció műsorközlő lap
4) Jancsin Ferenc és Komor Vilmos társaságában. Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteménye
5) Muzsika 1975. 2.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek