Omike

Omike / 2024. Október 29. / 17:41

Fontosnak tartom, hogy az emlékük, mint az OMIKE Művészakció résztvevői emlékei megőrződjék, ami adat összegyűjthető, azt közzéteszem. Mostani írásomban két énekes Gallay (Gallai) Márton és Győri Pál pályaelemeinek bemutatása következik:

Omike / 2024. Szeptember 25. / 18:35

Az a színésznő, akiről ebben az írásban emlékezni kívánok, Réti Anna néven látta meg a napvilágot Budapesten, 1911. július 17-én. Amíg a pályán volt, meglehetősen sok névvel szerepelt a sajtóban. (Ezek a variációk – Réthy, Réty, Réti, Réthi és másfelől Anny, Annie, Anna – élete állomásainak felkutatásában nem kevés plusz munkával jártak.)

Omike / 2024. Augusztus 13. / 20:08

Gáti György 1940-ben végezte el a Színiakadémiát. Neve már ezt megelőzően is megtalálható volt a lapok Akadémiai vizsgaelőadásokról szóló beszámolóiban. Így 1938-ban arról tudósítottak, hogy a Sasfiókban lépett fel, 1939-ben pedig egy, nem az Akadémia által rendezett előadásról, ahol a Velencei kalmár monológjait és párbeszédeit adták elő a Goldmark-teremben.

Omike / 2024. Augusztus 07. / 14:39

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

Omike / 2024. Július 17. / 16:52

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

Omike / 2024. Június 20. / 16:56

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt a Művészakcióban, 1939-1944 között fellépő, kiállító szereplők közül. Most az eddigiektől eltérő módon az OMIKE 1910 és 1939 közötti elnökeit mutatom be.

Omike / 2024. Május 14. / 12:18

Most egy olyan művésznő pályafutásának vázlatos ismertetésével kísérletezem, aki az OMIKE-n kívül tagja volt még 1941-től a Concordia, Kolozsvári Zsidó Színház társulatának is. Nincs ismeretem más olyan zsidó színészről, aki mindkét – az üldözötteknek átmeneti lehetőséget biztosító – színházban fellépett. De lássuk először egy két mondatban, mi is volt a Concordia?

Omike / 2024. Április 10. / 15:58

Már tizenkét éves korában felfedezték zenei tehetségét, de apja a kereskedői pályára szánta. Zenei tanulmányait a pozsonyi székesegyház karnagyánál kezdte, majd vizsgáit Bécsben tette le. Előbb Pozsonyban orgonistaként működött és zongoraórákat adott. 1897-től Serly Lajos az Óbudai Kisfaludy Színházban alkalmazta karmesterként. Más feladatai mellett a bemutatott darabok „zenei felöltöztetését” végezte el.

Omike / 2024. Március 28. / 10:15

Az első hír az akkor 22 éves zeneakadémiai növendékről 1913 februárjában jelent meg Az Újság-ban. Eszerint a Művészet és Művelődés Magyar Nők Köre hangversenyén „Demény Artúr operaénekes Rubinstein: Egy vén király, Hubay: Szeretném itt hagyni című dalait énekli.”

Omike / 2024. Március 07. / 12:05

Bálint Lajos (1886–1974) műkritikus, dramaturg, író, műfordító, publicista volt. Remek könyvecskét írt róla 2014-ben Horák Magda, a zsidó művészek és az OMIKE kitűnő kutatója („Lulu”, Bálint Lajos élete és munkássága). Sokban támaszkodom az e könyvben leírtakra, ezt dőlt betűs írásmóddal jelezve.

Omike / 2024. Január 02. / 17:58

A 19. század közepén indult el az a folyamat, melynek során a hitközségek vallási közösségekké alakultak át, és korábbi feladataikat részben átvette az állam. Ezzel párhuzamosan jelentek meg azok – a zsidó közösség egy-egy csoportját összefogó – szervezetek, amelyek hol a hitközségekkel szoros kapcsolatban, hol azoktól távolabb, a hitélettől eltérő feladatokat végeztek el.

Omike / 2023. December 05. / 15:27

A zsidótörvények nyomán tömegesen állásvesztésre ítélt zsidó színészek és zenészek az eddig bejutatottakon kívül még kétfajta további menedéket találhattak 1939 után. Az egyiket a különböző, ma civilnek nevezett szervezetek – ideértve a szakszervezetek intézményeit – rendezvényei jelentették, a másikat a magánemberek által, nem egyszer otthon rendezett „estek”.