Harsányi László:
Zsidó művészek a viharban (13. rész) – Erdei Viktor

2020. Május 13. / 17:51


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (13. rész) – Erdei Viktor

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

erdeiviktor-1.jpg

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

A Magyar Nők Közművelődési Köre egy fiatal művész 200 műtárgyból álló kiállítását rendezte meg 1907 februárjában. Ez volt Erdei Viktor festő, szobrász, grafikus első önálló bemutatkozása a nyilvánosság előtt. (Egy évvel előbb még Epstein Viktorként olvasható a neve a Képzőművészeti Egyesület téli kiállításának ismertetőjében.) A sok meleghangú beszámoló közül érdemes felidézni a Pesti Hírlap jószemű kritikusáét:

Erdei Viktor önarckép 1907 MZSM.jpg

„Erdei Viktor, mint festő és szobrász kevésbé érdekelhet bennünket, de mint rajzművész határozottan számottevő tehetség. Erdei született rézkarcoló. A tűvel, tollal és ceruzával végtelen könnyedséggel és biztosan rajzol.”

Budapesten született 1879. október 16-án. A kereskedelmi akadémia elvégzése után Hollósy Simon szabadiskolájában dolgozott Nagybányán. Később Székely Bertalan, és Ferenczy Károly mellett tanult. 1908–09-ben Münchenben, 1912-ben pedig Párizsban képezte tovább magát.

Hamar szerepet vállal a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (rövidítve KÉVE) művészcsoport életében. Kiállításainak nagyon jó volt az itthoni sajtója, szinte mindegyik eseménynek számított. Ilyen volt 1907-ben az a gyűjteményes bemutató, amelyben 170 műve szerepelt. Ilyen volt ezt követően 1912-ben, Szegeden Gulácsy Lajossal közösen rendezett tárlata. 1915-ben hadikórházakban beteg katonákról készült rajzai a Had- és Népegészségügyi kiállításon szerepeltek. 

ErdeiViktor-Imádkozó férfi Mult és Jövő 1943 március 14_.jpg

1924-ben Nagyszőlősre került, és egy évtizeden át Ungvár és Munkács környékén élve az ottani zsidóság életét, ősi hagyományaikat tanulmányozta. Eközben továbbra is kiállít Budapesten, így 1926-ban nagy bemutatója volt a Nemzeti Szalonban, amelyen 200 alkotása szerepel. 

1934-ben, hazatérve kiállítja a kárpátaljai zsidóság életét bemutató rajzait az Ernst Múzeumban. A sajtóvisszhang lelkesült, a neológ zsidóság lapja, az Egyenlőség valóságos eksztázisban ír a kiállításról:

„Erdei rajong a fajáért, szereti és bámulja őket, ő maga a legnagyobb fanatizmussal és türelemmel járkál megrajzolt alakjai között. Figyelte mozdulataikat, járásukat, imádkozásukat, nézte őket nyitott szemmel, hunyorgatva oldalról, majd lázas izgalommal, egy pár ideges vonallal leírta, lekopírozta élményeit.”

erdeiviktor-cimnélkül.jpg

De ide kívánkozik a Múlt és Jövő ismertetésének néhány mondata is:

„A … kiállításon Erdei Viktor zsidói jöttek elénk. Nem szépítve, nem kikefélve, kifésűlve. Úgy, gyűrötten, furcsán, groteszkül, ahogy a művész meglátta őket Munkácson, Beregszászon.”

Az OMIKÉ-vel a kapcsolata az 1920-as évekre tehető. 1939 után részt vett a Művészakció valamennyi kiállításán. Nem csak egyszerűen részt vett, de a katalógusok szerint rekord számú rézkarcot, tusrajzot állított ki. Ezek döntően a kárpátaljai zsidók életének már egyszer sikerrel bemutatott képei.

1944-ben a budapesti gettóba zárták.1945. március 9-én hunyt el, ahogyan a Népszava néhány hónap múlva emlékezik rá: „az ostrom alatt átélt nélkülözések következtében súlyosra fordult betegségében”.

Erdei Viktor A zsinagóga előtt.jpg

Naményi Ernő, a Zsidó Múzeum igazgatója hosszú elemző és a műveket dicsérő cikket írt Erdei Viktor OMIKE Művészakcióban szereplő rajzairól a Múlt és Jövő 1940 májusi számában. Ennek zárómondatai:

„Erdei Viktor művének a magas szellemiség adja meg értékét. A formák, a természetbe való kapcsolódó csak eszközei ennek a szellemiségnek. És művészetének egyik legnagyobb értéke az, hogy ezek a formák összefogják a szellemet, érzékelhetővé teszik és közvetítik a művész lelkén keresztül a szemlélő részére.”

Képek:

1. Fotó S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok c. könyvéből (Glória Kiadó, 2006)
2. Önarckép MILEV leltári szám: 64.2356
3. Imádkozó férfi (Tusrajz, Múlt és Jövő 1943. március 14.)
4. Cím nélkül (Magántulajdon)
5. A zsinagóga előtt MILEV leltári szám: 75.21

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Élet + forma
El Al: volt, de most nincs
2020. Július 02. / 15:25

El Al: volt, de most nincs

Kommentek