1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
1928 májusában a Dunántúl című pécsi lap a Carmen
bemutatójáról írva, így dicsért egy 1907-ben született, így akkor 19 éves énekesnőt:
„Medák Sári a budapesti opera
énekesművésznője pályájának még csak az elején van, de máris közel van a teljes
beérkezés felé. Hangja kristálytiszta, finoman gyöngyöző, gyönyörködtető és a
felsőbb regiszterekben nagy erejű. Bájos megjelenésű a színpadon és a játéka is
behízelgő.”
A helyenként suta
megfogalmazásról el lehet tekinteni, a kérdés inkább az, hogy Medák ekkor
valóban a budapesti operaház énekesnője volt-e? Az Operaház adatai szerint
ugyanis csak másfél év múlva, 1929 szeptemberétől lesz az Operaház ösztöndíjasa,
amely 1930 júniusáig tartott. 1928 második felében a rádió műsoraiban
hangversenyénekesnőként mutatták be.
1929 márciusában újra a Carmen
következett, de már Budapesten, a Városi Színházban, ahol, ahogyan a lapok
írták „megérdemelt sikert aratott”. Folytatódott a sikersorozata a Faustban,
Margaréta szerepével. Ezt követte a már említett operaházi ösztöndíj, ahol kapott
kis szerepeket kapott. Igaz viszont, hogy a lapok felfigyeltek rá és dicsérték
fellépéseit. Egy példa az ösztöndíj-korszak végéről. A Pesti Hírlap 1930 áprilisában számolt be a Parasztbecsület
operaházi felújításáról. Ebben így írt a fiatal művésznőről:
„Lolát Medák Sári énekelte
először. Kellemes megnyerő megjelenése, üde, friss hangja, éber muzikalitása feltétlenül
komoly s joggal állapíthatjuk meg, hogy elismerést érdemel. Figyelemreméltó
tehetséget üdvözölhetünk benne, aki még hallatni fog magáról.”
1931 júniusában Medák Sári
próbát énekelt a müncheni operaházban és azonnal leszerződtették. Novemberben, mint
az Újság írta: „nagy sikerrel debütált”,
természetesen a Carmenben. Majd újabb siker következett: énekelt a Turandotban,
Liu szerepében.
1933 áprilisában férjhez ment
Fischer Adolf énekeshez, a prágai operaház tagjához. A körülményekről és az ezt
következő időszakról így számolt be 1934 júniusában az Újság:
„Medák Sári – akit ekkor már
Lotte Medak néven ismert a publikum –, Koburgba szerződött, Adolf Fischer –
pedig – Prágába s így a regény félbeszakadt. A német fordulatok azonban a
koburgi operát sem kímélték meg s Medák Sári magyar állampolgár létére nem
újította meg szerződését. Pillanatig sem maradt azonban szerződés nélkül: a
prágai német színház állandó vendégszereplésre hívta meg és itt találkozott
újra Adolf Fischerrel. … Most mind a ketten a prágai Deutscher Theater
művészei.”
1936 nyarán Budapesten
vendégszerepelt, többek között Euridiké szerepét énekelte Offenbach: Orfeusz az
alvilágban című operettjében. Maradt továbbra is, vendégművészként lépett fel
operaelőadásokban, majd pedig állandó szereplőként a Városi Színház filléres esti
opera sorozatában. Ez utóbbiról az utolsó közlés 1938 májusában jelent meg. Ezt
követően fellépéséről újsághír 1942-ben jelent meg, amikor egy amszterdami
zenekari hangversenyen énekelt.
Az OMIKE Művészakcióban
1943-1944-ben szerepelt. Először 1943 novemberében lépett fel Farnadi Edittel közös
hangversenyen. Ezt követően 1944 első negyedévében Gounod Faustjának
Magdalénáját, majd pedig Mozart Figaró házassága operájának grófnő szerepét
énekelte.
1945 novemberében fellépett a
Zeneművészek Szabad Szakszervezete által rendezett hangversenyen. 1946-tól
Bécsben, majd Hollandiában élt ahol 1948-ban állampolgárságot is kapott. 1948
végén részt vett – sok más emigráns magyar művésszel együtt – egy new-yorki
hangversenyen, amelynek jövedelmét az éppen megszületett Izraelnek szánták. Ezután
London következett. A hangversenypódiumtól való visszavonulása után
impresszárióként Helga Dernesch, Geszty Szilvia, Hamari Júlia, Sass Sylvia,
Leonie Rysanek és Anja Silja művészi pályáját egyengette. Magyarországi
kapcsolatai végig megmaradtak
Londonban hunyt el 1975
májusában.
Képek:
1.) Portré maibeeldbank.nl
2.) Délibáb, 1929. 11.
3.) Színházi Élet 1935. 38.
4.) Színházi Élet 1936. 32.
5.) Magyar Hírek, 1971.