Március elsején elhunyt dr. Vadász Gábor holokauszttúlélő, nyugalmazott sebész-aneszteziológus – közölte a Nácizmus Üldözötteinek Alapítványa (NÜB). Legtöbben arról ismerték, hogy évtizedeken át kutatta a Rohonc határában meggyilkolt zsidó munkaszolgálatosok tömegsírját. Ott nyugszik valahol az ő édesapja is, akit 47 éves korában száznyolcvan ártatlan társával együtt mészároltak le. Az 1937-ben született dr. Vadász Gáborra Nagy Ákos emlékezik.
Vannak terhek, amiket bárhogy is szeretne, nem képes letenni az ember. Cipeli magával egy életen át és még azon túl is. Azt hiszem ezzel így volt dr. Vadász Gábor is. Aki egykoron azt ígérte édesanyjának, hegy megtalálja a család holokausztban odaveszett felének maradványait. És ő tartotta magát ehhez az ígéretéhez – kereste, kutatta édesapja és testvére földi maradványait, akiket Kőszeg környékén, a hírhedt rohonci tömeggyilkosság során veszített el. Ma már sok mindent tudunk arról, mi történt 1945. március 24-25. fordulóján, de meglelni még nem sikerült annak a 180 magyar munkaszolgálatosnak a sírját, akiket lényegében merő passzióból végeztek ki Batthyányné Thyssen-Bornemissza Margit birtokán a tivornyázó nácik a háziasszony társaságában, vagy épp az ő tevékeny közreműködésével.
.jpg)
Az elmúlt években, mint a Mazsihisz munkatársa sokat dolgozhattam együtt Vadász Gáborral a tömegsírok felkutatásán. Gábor korát meghazudtoló vitalitással hajtotta a kutatásokat, közben mindig azt mondogatta nekem, hogy már nincs sok ideje, ne tétlenkedjünk. Ezt olyan tiszteletre méltó akarnoksággal tette, hogy egyszerűen nem volt hihető, az ő ideje is véges. Sajnos nem tudta beváltani az édesanyjának tett ígéretét és ezzel a teherrel hagyott itt minket. Mi, akik ismertük őt, abban reménykedhetünk, hogy hosszú és termékeny életében elég embert lármázott fel ahhoz, hogy ne sikkadjon el a rohonci tömegsírok ügye. Ha ő nem is lehet már motorja a keresésnek, ránk hagyta a feladatot – vihetjük tovább a terhet, míg meg nem találjuk végre azt a bizonyos tömegsírt Kőszeg és Rohonc között valahol.
