November - Mizrahi Emlékhónap

2014. június 23-án az izraeli kormány törvényt fogadott el, amely november 30-át a XX. században az arab országokból és Iránból kitelepített 850 ezer zsidó menekült emléknapjává nyilvánította.

November a Mizrahi örökség hónapja. Ebben a hónapban arra a 850 ezer zsidó menekültre emlékezünk, akiket 1948 után a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaiból űztek el hazájukból. A mizrahi és a szefárd zsidók különleges örökségét és történelmét is ünnepli, mivel a Marokkótól Jemenig terjedő zsidó közösségek évszázadok óta egyedülálló hagyományokkal, szokásokkal és nyelvekkel fejlődtek. Része annak a sokszínű, bonyolult szövetnek, amely zsidó néppé tesz bennünket.

A Mizrahi közösségről szóló hónap célja, hogy bemutassa és ünnepelje a Mizrahi zsidóság kulturális örökségét és történelmét. A „Mizrahi” (keleti) kifejezés a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származó zsidó közösségeket jelenti, akik évszázadok óta éltek Iránban, Irakban, Jemenben, Egyiptomban, Marokkóban és más arab országokban. E hónap során megmutatjuk ezeket a közösségeket, akik gazdag hagyománnyal, sajátos zenével, művészettel, irodalommal és konyhával járultak hozzá a zsidóság sokszínűségéhez.

A Mizrahi hónap lehetőséget nyújt arra, hogy megismerkedjünk a mizrahi zsidóság ünnepeivel és szokásaival, amelyek egyediek a térségük történelmi és vallási hagyományai miatt. Ezenkívül fontos, hogy a jelenlegi mizrahi zsidó közösségek társadalmi helyzetéről is beszéljünk, különös tekintettel az integráció és az identitás kérdéseire, amelyekkel az Izraelbe vándorolt mizrahi zsidók gyakran találkoztak.

Ez a hónap inspirál bennünket arra, hogy megértsük, hogyan gazdagítja a Mizrahi örökség a zsidó közösségeket világszerte, miközben rámutat arra is, milyen sokféleképpen élhetjük meg zsidó identitásunkat a különböző kulturális gyökerek révén.

Az A-WA nevű jemeni együttes. Kép: Tamir Moosh, 2019.

Ezek a közösségek a XX. században is elviselhetetlen megkülönböztetést szenvedtek el azokban az országokban, amelyeket nemzedékek, sőt évezredek óta az otthonuknak neveztek. A vallási üldöztetés és az „anticionizmus” elől menekülve érkeztek Izraelbe. Amikor a nem zsidók a zsidókat „fehérnek” és „európainak” nevezik, tulajdonképpen teljesen eltörlik őket. Történetük nagyrészt elhallgatott marad.

Zucker-Kertész Lilla