Meghalt Lugosi Lugo László fotográfus, a Zsidó Budapest alkotója

Életének 68. évében tegnap este meghalt Lugosi Lugo László (1953) fotográfus, szakíró, Budapest XX. század végi és ezredfordulós történetének legavatottabb fotós dokumentátora. Neki köszönhetjük az 1980-90-es évek budapesti zsidó helyszíneinek művészi megörökítését. Legyen neki könnyű a föld!

– Újra meg újra megnézi nekünk Budapestet – írta a Zsidó Budapest című kötet előszavában Esterházy Péter, és ezt a tűpontos mondatot mostantól múlt időbe kell tennünk. 

Lugosi Lugo László újra és újra megnézte nekünk Budapestet, újra és újra ráirányította tekintetünket arra a csodálatos világra, amelyben élnünk adatik. Az keveset mondana róla, ha azt mondanánk: ismerte és látta Budapest zsidó helyszíneit, hiszen Lugosi voltaképpen az egész fővárost úgy ismerte, mint a tenyerét – az más kérdés, hogy más szemmel nézte, mint mi. Őrző szeme volt, megőrző tekintete, ez a magyarázata annak, hogy az épített környezetben sem pusztán tárgyakat, köveket és falakat látott, hanem: embert. 

Ezekben az órákban sokan búcsúznak tőle szeretettel, a megemlékezések közül hadd idézzük barátja és munkatársa, Bojár Iván András megható sorait:

„Könyveket készített az eltűnő kismesterségekről, a zsidó Budapestről, és még annyi mindenféle metszetben szelte keresztül-kasul képeivel a várost. Épp azokról a pontokról exponálta újra képeit, ahonnan eredetileg nagy elődje, Klösz készített fotókat a gründerzeit éveiben. Lugo végigportrézta a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Fiatal Művészek Klubja, majd a demokratikus ellenzék panteonját. Minden sarkot, beugró üzletportált ismert, a jó látószögeket, a külvárosi üzemek képileg érdekesen futó téglafalait. Egyben az egészet és molekuláira szétszedve a várost, a részleteket is. André Kertésszel folytatott beszélgetése korszakos jelentőségű dokumentum. Nagyon nagy veszteség. Kincsek őrzője. Lugo és Mihály, úristen, mekkora űr marad utánatok!”