Mai születésnapos: Raj Tamás, rabbink és tanítónk

A külvilág számára ő volt – Schweitzer József mellett – a rabbi a rendszerváltás után, amikor a vallás újra a nyilvános beszéd magától értetődő része lett. Hálás volt neki a kamera, ha beszélt, mert minden megnyilatkozása tanítás volt. Csak ez érdekelte, hogy a zsidóság kultúrtörténetéről meséljen és neki mindenki elhitte, hogy ez érdekes és fontos, hogy a Jóisten szándéka tényleg ott él a Tan minden betűjében.

Raj Tamás feleségével és lányával / Fotó: Kőbányai János

Tulajdonképpen nem akart még csak ellenállóvá sem lenni, a fiatalokat akarta tanítani, végezni akarta a dolgát, hirdetni az Istent. Közösséget szervezni. És éppen ez volt az, amit a Kádár-rendszer nem szeretett volna. Valódi, autonóm közösségeket. „Száműzték” a fővárosból, nem hagyták tanítani, minden módon érvényesítették vele szemben a hatalmukat. Ő pedig tanított tovább: ott és úgy, ahogy és ahol tudott. Mesélt mély, jellegzetes hangján és írt, amennyit tudott. Korán elkezdte küzdelmét a cukorbetegséggel is, ez még kiszolgáltatottabbá tette. Hosszú ideig nem dolgozhatott rabbiként, értelmiségi munkákból, néhol értelmiségi „segédmunkákból” élt. És abban a pillanatban, amikor eljött az idő, hogy a zsidóság megmutathassa magát, Raj Tamás már egy egész országot tudott tanítani. Hitt abban, hogy a rendszerváltás másik világot teremt Magyarországon és, hogy neki és a zsidó közösségnek ebben komoly szerepe kell legyen. 

Ő volt az első szabadon választott magyar országgyűlés egyetlen rabbi tagja a rendszerváltó SZDSZ színeiben. A magyar zsidóságot aktívnak, felelősnek képzelte el, a nemzet egyenrangú részközösségének: meg akarta mutatni mindenkinek a zsidóságot, az egész ország rabbija lett azokban a reményteljes években: Melanie Griffith híres filmjére utaló könyvének büszke címe: Nem idegen közöttünk. Alcíme: A zsidóságról nem zsidóknak. Két világ polgára volt és azt akarta, hogy közössége is két világ polgára legyen: a zsidó hagyomány és a modern magyar társadalom egyaránt otthonná legyen számukra, hiszen a hagyomány mindig a jelenhez szól és a jövőbe mutat. 

Az utolsó időkben alighanem már elfáradt, visszahúzódott, már csak a könyvein keresztül akart érintkezni a külvilággal. Élete vége felé talán már nem is mindig hitt igazán abban, hogy amit akar, az megvalósítható, hogy ez az idő valóban az ő ideje. Visszavonult, írt és küzdött az elhatalmasodó betegséggel, amelyik hetekkel a 70. születésnapja után vitte el őt, aki egész életében a Tóra 70 (szimbolikus értelemben végtelen) arcáról tanított: az ő élete a nagyon is véges 70-hez tartozott. 

Korán ment el, de már messze nem ereje teljében és áldott emléke kötelez Bennünket. Arra, hogy olyan nyitott, tágas és befogadó zsidó közeget teremtsünk, amelyben nem csak ő, hanem mindazok otthon éreznék magukat, akikhez tanítónk, Raj Tamás is szólni kívánt, aki ma lenne 80 éves és jobban hiányzik nekünk most, mint eddig bármikor.

Radnóti Zoltán főrabbi így emlékezett meg blogjában Raj Tamásról, amely ide kattintva olvasható.