Mazal Tov!: Ma 90 éves Allan Stewart Konigsberg, azaz Woody Allen

A legnagyobbak egyike – Oscar-díjas amerikai rendező-színész, a Annie Hall és még számtalan fanyar humorú, bölcs, melankolikus és fergetegesen szellemes film alkotója – ma tölti be kilencvenedik életévét. Szinte minden órában idézzük valamelyik mondását: a halál után még nő az ember körme és a szakálla, de a telefonhívások már el-elmaradoznak; a nagyapa, aki a „halálos ágyán adott el” egy gyönyörű aranyórát; és még sorolhatnánk.

Allan Stewart Konigsberg néven, brooklyni zsidó középosztálybeli családban született. Háromévesen szeretett bele a moziba, amikor édesanyjával látta a Disney-féle Hófehérkét és a hét törpét . Az iskolában átlagos diák volt: rajongott a képregényekért, a sportért, imádta a dzsesszt és a mozit, sajátos humoráért pedig már gyerekként is kitűnt. Tizenhét évesen már Woody Allen néven küldözgette vicceit különböző ügynökségeknek, amelyek szépen fizettek is érte. Érettségi után autodidakta módon képezte magát – leginkább azért, hogy a lányok észrevegyék. Célját nem érte el, de cserébe tekintélyes műveltséget szerzett.

Több mint 75 éve írja a poénokat, dialógusokat, történeteket. Tizenöt évesen kezdte, zsebpénzért – majd rajta maradt az íráson, az önironikus világmagyarázaton és a szorongáson. Halálfélelmét munkával kezeli, és a jelek szerint jól: 90 évesen is dolgozik, gondolkodik, és velünk együtt mosolyog – vagy legalábbis fintorog – az élet abszurditásán.

Az ötvenes években még csak gegeket és rádiópoénokat írt, később színpadra is állt velük: a világ egyik legzavarban-levőbb stand-uposaként. Tétova, neurotikus, önértékelési zavarokkal küzdő figurája ott született meg, majd vált egyetemes kulturális ikonná – a modern filmművészet egyik legfőbb karakterévé. Mi pedig, hála Kern András magyar hangjának, Budapesten is magunkra ismerünk benne.

Ám a stand-up – még ha zseniális is – magányos műfaj. A film csapatmunka. A hatvanas évek végén Allen írt egy forgatókönyvet, amelyet más rendezett meg – ő pedig úgy érezte, elrontották. Innentől maga írt, maga rendezett, és többnyire maga is játszott. Fáradhatatlanul, öt évtizeden át.

Első nagy áttörése a Fogd a pénzt és fuss , majd érkezik a Minden, amit tudni akarsz a szexről és a 19. századi orosz irodalom legszellemesebb fricskája, a Szerelem és halál . Ha figyelünk, ezek a filmek nem pusztán viccesek: mind ugyanarról a két nagy témáról szólnak – szerelemről és halálról. A vágyódásról, a kudarc ízéről, az élet elmúló természetéről. Mondjanak csak egy Woody Allen-filmet, ahol boldog szerelemmel ér véget a történet. Aligha találunk. Ahogy az Annie Hall zárómondatában áll: irracionális, őrült, abszurd – de mégis mindennél jobban vágyunk rá.

Allen művészete mindig önreflexió: Játszd újra, Sam – hódolat és paródia egyszerre. Casablanca, Humphrey Bogart nagyvonalúsága, és a szemüveges, dadogó, esendő valóság kontrasztja. Filmjei szerelmeslevelek a kultúrához: Kairó bíbor rózsája , A rádió aranykora , Sweet and Lowdown . A jazzhez, a mozivászhoz, a hangjátékokhoz – az egyetlen szerelemhez, amely sosem hagyta el. A művészet az ő vigasza, nyelve, létezésének igazolása.

Kilencvenévesen is ír. Mintha Seherezádé lenne: amíg mesél, addig él. Újabb filmjei a szerelem melankóliáját járják körbe – a reménytelenségben is szép, emberi létezést. Hogy minden törékenyen, szorongva, mégis jól van úgy, ahogy van.

És azt ismerik, hogy „a kutyám, amikor rájött, hogy hasonlítunk egymásra, megölte magát?” És azt, hogy „megkérdezték tőlem, szeretnék-e továbbélni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék továbbélni”?

2016-ban – pályája során először – sorozatot készített az Amazonnak. 2008-ban operarendezőként is debütált: Puccini Gianni Schicchi című művét vitte színpadra, majd 2019-ben a milánói Scalában is dolgozott, Fischer Ádám vezényletével. Zenészként is aktív: évtizedek óta klarinétozik a New Orleans Jazz Band tagjaként, amely 2007-ben Magyarországon, 2023-ban európai turnén is fellépett.

Könyvei magyarul is olvashatók. 2020-ban jelent meg önéletrajza (Apropó nélkül ), 2025-ben pedig első regénye, What’s With Baum? (Mi van Baummal? 

Woody Allen 24 Oscar-jelöléséből négyet nyert – hármat forgatókönyvíróként (Annie Hall , Hannah és nővérei , Éjfélkor Párizsban ), a Annie Hall pedig a legjobb rendezés díját is elhozta. Golden Globe-ot kétszer nyert, emellett Grammy-, tíz BAFTA- és két César-díj birtokosa. Díjátadókon azonban szinte soha nem jelenik meg; a 2001. szeptember 11-i támadás után tette ezt meg egyetlen alkalommal. Az amerikai filmakadémia tagja sem lett.

Színdarabjait Magyarországon is nagy sikerrel játsszák: legutóbb 2024-ben a Belvárosi Színház mutatta be a Brooklyn mesét , 2025-ben a Tiszta őrület kapott premiert a Centrál Színházban. Woody Allen ma is közöttünk van – már nem idegesen hadonászva a stand-upon, már nem üldözve a tökéletlen szerelmeket, de mesél, dolgozik, létezik. És ettől valahogy az élet is elviselhetőbb.

Legyen úgy: 120 évig.

Címlapkép: Franco Origlia/Getty Images