Zsiborás Gábor, akit közösen gyászolnak az MTK-sok és a fradisták

Talán csak két olyan nagy focista született a világra, akinek a Fradi-tábor nemcsak megbocsátotta, hogy elszerződött az MTK-hoz, de továbbra is fradistaként ünnepelte: a 20. század elején Schlosser Imre, a „Slózi” és a század végén a Zsiborás Gabi. Schlosser tíz év után visszatért az Üllői útra, Zsiborás az MTK kapusaként halt meg 35 évesen. 1957.november 12-én született.

Tíz éves korában igazolta le az FTC ificsapata, egész gyermek és fiatalkorát az Üllői úton töltötte. Húsz évesen mutatkozott be a kezdőcsapatban, az 1977/78-as szezonban. Még a hetvenes években egy alkalommal a válogatott kapujába is bekerül egy Finnország elleni győztes mérkőzésen. Összesen négyszer védett a magyar csapatban.

Egy sérülés következtében kiszorul a Fradi első csapatából a ’80-as évek végén, a csapatnál töltött 21 év és 244 felnőtt meccs után. Ekkor vitte el őt az MTK, és éppen a Fradi-pályán mutatkozhatott be kék-fehér mezben. A „hűtlen” kapust a hazai közönség ütemes vastapsa fogadta az Üllői úton, de az MTK lelkes kis szurkolótábora is azonnal megszerette.

Négy szezonon át őrizte a legtöbb magyar zsidó kedvenc csapatának kapuját, 117 meccsen keresztül és itt „született újjá” kapusként, újra behívták a válogatottba is harmincas évei közepén.

Az olimpiai kerettel készült aznap is, 1993 szeptember 1-én. Ezen a napon kezdték el iker gyermekei az általános iskolát, ő vitte be őket, aztán, mint azelőtt évtizedeken át, az Üllői útra ment edzeni a válogatottal. Itt lett rosszul minden előzmény nélkül, innen vitték be a kórházba, ahol már nem tért többé magához a kómából. Pár nappal később, szeptember 7-én halt meg. Nem volt még 36 éves, amikor itt hagyta a családját, a fradistákat és az MTK-szurkolókat.

A rejtélyes, váratlan és feldolgozhatatlan „sporthalálok” egyike volt, olyan, mint bő tíz évvel később a 24 éves Fehér Miklósé, aki a Benfica játékosaként esett össze a pályán és másoké, nagyon sokaké, akiknek még a nevét se jegyezzük meg.

Volt még egy fiú, aki fordított utat járt be, mint Zsiborás. Ő is a Fradiban nőtt fel, ő is elszerződött az MTK-hoz és ő teljes szívével MTK-s lett és maradt még akkor is, amikor újra visszatért a csapathoz, amelyik felnevelte. Úgy tervezte, hogy ha majd kiöregszik, az MTK öregfiúk-hoz csatlakozik. Nem így történt, nem öregedett ki ő sem. Zavadszky Gábor 32 évesen ment el Cipruson, pár nappal egy sérülést követően – a halál oka tüdőembólia és infarktus lehetett.

Az ő példájuk igazolja, hogy a „klubhűség”, a csoportszolidaritás és a csoportok közötti rivalizálás szép dolog és nem kell, hogy kölcsönös gyűlölethez vezessen. Hogy van közös hely a világon „fradisták” és „MTK-sok” számára egyaránt. Az életük értelmes volt, a haláluk értelmetlen. Őket gyászoljuk most együtt, Zsiborás Gábor 59. születésnapján, több mint 23 évvel azután, hogy meghalt. Nyugodjanak békében mindannyian, legyen áldás emlékezetük.