Mai szülinapos: a 60 éves Melanie Griffith színésznő, aki nem idegen közöttünk

Emlékeznek a rendőrlányra, aki azt hiszi, hogy a világtól elzárt hászid zsidók között igazán nem lehet tanulni semmit az életről és aztán mégis gyökeresen átalakul számára a világ? Igen, ő volt Melanie Griffith, Emily, aki rájön, hogy tényleg mindenkit vár valahol az ő bashertje, akit Isten csak neki választ Csak el kell hinni: Emilynek éles a szeme a rosszra rendőrként és a hászidok között tanulja meg a jót is észrevenni.

A ’90-es évek népszerű zsidó tömegfilmje, az Idegen közöttünk idén 25 éves, a rebbe fiába beleszerető, kemény rendőrnő, aki beépül a hászid zsidók világába, hogy megoldjon egy bűntényt, Melanie Griffith pedig épp ma lett 60.

Attól, hogy kemény vagy és látszólag céltudatos, hogy profin végzed a munkád, hogy megállod a helyed minden „fronton”, még bőven lehetsz elveszett. Ha nem Te válassz, hogy hol akarod a helyed megállni, mi a dolgod voltaképpen, amit profin el kell végezned, akkor minden látszólagos bátorságod menekülés, igen, még az is, ha rendszeresen kerülsz tűzharcba veszélyes bűnözőkkel. Mint Emily New York egyik legjobb zsaruja, aki úgy gondolja, egyedül is megáll a lábán, meg tudja védeni magát. És onnan éri kivédhetetlen támadás, ahonnan a legkevésbé számít rá. Valaki megül egy jámbor, fiatal zsidót valahol Brooklynban egy hászid közösségben és azért érthetetlen a dolog, mert a szegény hászid fiú a légynek sem ártott soha, honnan volnának hát ellenségei. Ki és miért tenne ilyet?

Emily beköltözik a hászidok közé, akiket a kollégái, kivált a szekuláris zsidók közöttük, szerencsétlen, középkori hülyéknek tartanak.

Emily azonban lassan elkezdi megérteni, hogy nem mindig az a legigazabb, ami a legújabb. Hogy a „kinti” világ legalább annyira tekintélytisztelő és zárt gondolkodású, normakövető gyakran, mint a benti, éppen úgy alkalmazkodnak gondolkodás nélkül ahhoz, mi számít éppen up to date-nek, a korszellem helyettük hozza meg döntéseiket. Az ő szokásaik legalább annyira „értelmetlenek”, mint a hászidokéi. Azzal vannak együtt, akihez hozzácsapódnak, mert érzik, hogy nem jó az embernek egyedül, de nem érnek rá azzal a nevetséges dologgal foglalkozni, hogy kivel kéne leélni az életüket, mert hát realisták és a romantikus hülyeségekből már régen kinőttek.

Emily azt érti meg bent, hogy senki sem boldogul egyedül, legyen bármilyen talpraesett és merész. És hogy semminek nincs értelme, amíg nem hozunk előzetes döntéseket az életünkről.

Hogy életünk minden pillanata másokra utalt és ez így van jól. Ki kell találnunk, mi a dolgunk, kihez tartozunk, kivel tudjuk végigvinni. Hogy van gyengédség és nem puszta gyengeség. A rebbe azt mondja, hogy bennük, a nem zsidó rendőrnőben és a rabbiban van valami mélyen közös, ismerik a gonosz természetét mindketten. A rebbe a holokausztból, Emily a munkájából. Az öreg rabbi figyelmezteti is, hogy ez a tapasztalat eltorzíthatja a gondolkodást. Ő a gonosszal találkozva megértette a világ igazi természetét, nem naiv, de felelős. Közösséget épít Istennek, akiben égis mélyen hisz. Mert jelen van a világban Isten szeretete is. A rabbi fia például, akibe Emily beleszeret valamelyest, nem is egészen viszonzatlanul. De ez mindkettejüknek fájdalmas tanulás csak: a rabbi fia rájön, hogy van élet a közösségen túl is, Emily pedig átlátja, hogy igazán tartozni akar valakihez, ahhoz, akit neki „bashertoltak”. Hogy a világban a bűn mellett és a bűnt ellensúlyozva munkál a szerelem is. Úgy lép ki újra a közösségből, vissza a saját életébe, hogy tudja, őt is várja valahol a saját lelki társa. Megtanul a hászidok között elkötelezetten szeretni, vagyis kiszolgáltatni magát másoknak. Mert van olyasmi, amit egyedül tényleg nem lehet elérni és épp az a legfontosabb. Már újra nem tartozik közénk, de már nem idegen közöttünk. Tanítónk, az áldott emlékű Raj Tamás is ennek a filmnek a címét adta egyik könyvének, azt, hogy Nem idegen közöttünk, mármint a zsidóság a népek között. A hászidok épp azt csinálták a filmben, ami a zsidók dolga: a népek fényévé váltak, utat mutattak egy boldogságra hivatott, kedves nem zsidó lánynak.

Akit az a Melanie Griffith játszott el igazán szépen, aki ma, 25 évvel a bemutató után 60 éves lett. És aki, bár nem zsidó, maga sem idegen közöttünk. Isten éltesse bis 120.