Mai születésnapos: Szilágyi György, a ’28-as zsidó humorista

Egy nemzedék életének krónikáját írta meg egyetlen monológban. Egy most búcsúzó nemzedékét. Vele és általa emlékezünk majd mindig nagyszüleinkre, dédszüleinkre. Megtanultuk mi már ezt a harcot.

A két világháború közötti rövid, sötét átmenet közepén érkeztek meg, a nagy gazdasági világválság fogadta őket a földön. Nem túl bizalomgerjesztő kezdés, a Jóisten tapintatos figyelmeztetése Szilágyi Györgynek és kortársainak. Nem lesz könnyű. Nem is lett.

„Mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve.
Sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tudunk.
Mégse tudunk semmit.
De még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent. Mindenütt”.

Megmaradt, színházi ember lett, rádiós, hivatásos szórakoztató a kedélytelen szocializmus évtizedeiben, olyan pesti polgár, aki megőrizte a város hagyományait viselkedésében, modorában Egy pesti zsidó. Úr és slemil. Tudják, amolyan fanyar humora volt, így szokás mondani nálunk, hogy az ember annak ellenére és annak tudatában viccel, hogy semmi oka nincsen a jókedvre. Ez a humor tulajdonképpen filozófia, sztoikus belenyugvás és lázadás, reménytelenségével is számoló lázadás sajátos elegye. Nem kéne, hogy így legyen, de így van, mit lehet tenni? Röhögni lehet rajta.

Ő alapította meg Marton Frigyessel a Rádiókabarét, írt lírai kis játékokat, érzelmesen komikus rímjátékokat, a pesti aszfalt népdalait, vallomásos iróniája Heinrich Heine, a nagy zsidó költő örökösévé tette.

Fiatal volt, még az ötvenet sem érte el, amikor megírta a Hanyas vagy?-ot. Nem volt még 50 éves, amikor azt írta, „mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve”. És azt, hogy „még itt vagyunk”. Még. Alig 48 évesen és már akkor sem mindenki. Ez a nemzedék már akkor is a temetőkben volt leginkább otthon, temető volt számukra az egész világ. Nemzedéki himnusz lett Kálmán György mondatainak ritmusában. Minden jel szerint érdemes lesz megtanulni. Az utána jövőknek sem lesz könnyű. Ez a század sem tűnik úgy, hogy könnyű lesz.

„De még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent. mindenütt.”

Akkor még itt voltak. Ma már egyre kevesebben. Szilágyi György 2010 óta valahol az Eljövendő Világban él, ahol már nincsenek többé nemzedékek. A földi állandóság az emlékezet, nekünk szükségünk van a Hanyas vagy?-ra. A szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink, egy most eltűnő közép-európai korosztály himnuszára.

Hallgassák meg Szilágyi György 88. születésnapján.