Mai születésnapos: George Orwell, az Állatfarm és az 1984 írója, egy bölcs, zsidóvédő antiszemita

Ő írta az antiszemitizmusról az egyik legokosabb esszét, legközvetlenebb barátai zsidók voltak, az életét kockáztatta a fasizmus elleni harc során a spanyol polgárháborúban – ott utálta meg a kommunizmust –, és mindeközben mégsem szívelte igazán a zsidókat, bár küzdött előítéleteivel és szégyenkezve bevallotta őket.

A brit gyarmatokon dolgozott először rendőrként, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy a gyarmatbirodalom fenntartása erkölcstelen és elnyomó. Hazament és rájött, hogy nem csak Indiában, de Anglián, Londonon belül is van igazságtalanság és kizsákmányolás. Első munkáit a városi szegénységről írta, átmenetileg elszakadva középosztályos családjától, sokat közlekedve a bevándorlók, köztük a zsidók híres negyedében, az East Enden. Baloldali volt, mélyen és eredendően, ezt a baloldaliságot soha nem adta fel, noha egyúttal az intelligens, a totalitarizmust félve gyűlölő konzervatív jobboldal egyik legfontosabb szerzője lett. Párizst szintén végigcsavarogta, mosogatott is egy keveset valamelyik hotelben, próbálta közelről megismerni az élet kevésbé fényes oldalát.

Azt követően, hogy kitört a spanyol polgárháború, a második világháború előjátéka, ő is úgy döntött, hogy lemegy délre harcolni a fasizmus ellen, ő maga is így fogalmazta meg, arra jutott, hogy átmenetileg még a kommunistákkal is együtt kell dolgozni a Hitler és Mussolini által támogatott Franco ellenében. Nem kedvelte a Szovjetuniót, nem hitt benne különösebben soha, de amit Spanyolországban tapasztalt, az zsidó barátjával, Arthur Koestlerrel együtt a szovjet szocializmus legeredményesebb, legfélelmetesebb tollú ellenségévé tette George Orwellt. Harcol Franco csapatai ellen, már azt tervezi, hogy csatlakozik a kommunistákhoz, amikor belekerül az antifasiszta tábor véres frakcióharcaiba Barcelonában és látja, hogyan gyilkolják halomra a kommunisták balos elvrokonaikat, akik nem a totális államban, inkább a szabadságban hisznek. Őket vádolják árulással, a fasiszták támogatásával, hogy a Szovjetunió legyen a hatalom, amelyik kilép a fasizmus elleni harcból és megegyezik a nácikkal. Azt fogták az igazi baloldaliakra, amit ők maguk követtek el. Tanult egyet-mást sebesülése és felépülése alatt az író a kommunista propagandáról, megvolt az ihlet az Állatfarmhoz és az 1984-hez, a század legnépszerűbb szatírájához és ezen kívül az antiutópiához is, amely szintén megváltoztatta a világot.

Orwell korán meghal, és előtte elveszíti a szüleit, a testvérét és a feleségét, örökbefogadott gyermekét nem lehet képes a felnőttkorig kísérni. Élete szakadatlan szembenézés, küzdelem azért, hogy soha ne hazudjon és szembeforduljon önmaga előző elgondolásaival is. A gyerekkorból hozza magával a zsidók elleni ellenszenvet, amely néha egészen zsigerinek tűnik, a kinézetet, a „fajta” szerinte jellegzetes jegyeit, a jellemvonásaikat minduntalan beazonosítja utálata célpontjainak. Miközben pontosan tudja, hogy ez ostobaság, pontosan érti a saját ellenszenve oktalanságát, ki is fejti egy művében, a zsidóellenességet elemző fejtegetésben.

Őszintén beszél arról, hogy az antiszemitizmus megértéséhez mindenkinek a saját előítéleteit kell átlátnia. Bár nem híve, hogy hazája túl sok menekültet fogadjon be, ha a választott népből valók, ha nem, azért mindent elkövet, hogy Arthur Koestler megkapja a letelepedéshez szükséges papírokat. Az Állatfarm és az 1984 kiadója Fredric Warburg zsidó, az ő révén tesz szert másik közeli barátjára, a cionista Tosco Feyvelre is, aki Golda Meir közvetlen munkatársa és később a legnagyobb múltú angol zsidó újság, a Jewish Chronicle szerkesztője lesz.

A csak 46 évesen minden harcát feladó Orwell temetésén egy újságíró borzasztóan megdöbben, a gyászoló tömeg közismert, büszke zsidóktól hemzseg. Akárhogy küzdött is ellene, Orwell nem tudta megkedvelni a zsidókat, a zsidók azonban felülemelkedtek ezen és szerették őt. Alakulhat úgy, hogy nem bírunk el teljesen az előítéleteinkkel, amelyek egyikünket sem kímélnek. Legalább próbáljuk bevallani ebben az esetben, gondolhatta Orwell, és szégyelljük magunkat miatta.

Ezt tarthatta megfelelő önnevelésnek és fegyelmezetten végigcsinálta. Legyen áldás az emléke.