Mai születésnapos: Bobby Fischer, a történelem legjobb sakkozója, egy zsidó antiszemita

Káprázatos tehetség volt, a legkomolyabb elmék egyike a Földön, aki képtelen volt tudomásul venni, hogy a társadalmi normák még rá is vonatkoznak: fájdalmai, frusztrációi gonosszá és boldogtalanná tették. Adja Isten, hogy bűnei megbocsáttassanak, legyen része és vigasza az Eljövendő Világban.

A szovjet sakkozók évtizedeken át voltak nyomasztó fölényben amerikai társaikkal szemben, jelentős részben zsidó nagymestereiknek köszönhetően (Botvinnik, Tal), aztán a ’60-as években feltűnt egy arrogáns zsidó fiatalember és a sakktörténelem újrakezdődött. Amerika letaszította a Szovjetuniót az ő segítségével a sakkvilág trónjáról és a helyébe ült: a fiatalember egyébként jó eséllyel a magyar zsidó matematikus, Dr. Neményi Pál gyermeke lehetett, édesanyja kommunista mozgalmár volt, névadó apja harcolt a spanyol polgárháborúban. Az istenáldotta géniuszt Bobby Fischernek hívták, nehéz gyerekkora volt, édesanyjához fűződő viszonyát nehéz emlékek terhelték: fütyült másokra, nem tartott be semmilyen szabályt, a társas érintkezés nem érdekelte és villámgyorsan embergyűlölővé vált, sok tekintetben önpusztító embergyűlölővé. Világbajnokként vonult vissza, mert agresszív követeléseit nem tudta egy az egyben átnyomni a sakkvilágon.

Magányos, kétségbeesett gyűlöletének számos tanújelét adta, nem érdemes most mindezt felsorolni: többek között megveszekedett antiszemita és holokauszttagadó volt és nála talán valóban arról volt szó, hogy önmagát volt képtelen elfogadni, ha bárki zsidónak nevezte, hevesen visszautasította, hogy bármilyen közösséget vállaljon a közösséggel, amelybe születése okán – és kizárólag ezen a „jogcímen” – tartozott.

Egy ideig, mivel az Egyesült Államokba nem léphetett be – azonnal letartóztatták volna, amiért megszegte a Milosevics-rezsim elleni embargós előírásokat és – mellesleg – nyilvánosan leköpte az ezzel kapcsolatos figyelmeztetést - egy vajdasági magyar településen, Magyarkanizsán élt és összebarátkozott a hozzá mérhetően zseniális Polgár-lányokkal. Ez alighanem jelenthetett számára némi vigaszt. Reméljük, igen.

Zseni volt és sértődött, boldogtalan szörnyeteg. Géniusz, aki nem tudta sem elviselni, sem igazán használni saját tehetségét, elképesztő intellektusát: az IQ-ját 180 fölé mérték. Még a lubavicsi rebe, a múlt század legnagyobb hatású zsidó figurája is meg akarta menteni, mert Menachem Mendel Schneerson rabbi nem ismert elveszett lelket és természetesen Bobby Fischer sem volt az, ha a Rebbe akciója végül nem is sikerült. A tehetség súly, amelyet viselni kell, felelősséget ró az emberre, a páratlan tehetség páratlan felelősséget. Bobby Fischer nem tudta saját, szédületes tehetségét elhordozni: sem a külvilágot, sem önmagát nem tudta elviselni.

Utolsó éveit Izlandon élte le meglehetősen magányosan, 65 éves korában érte a halál. Élete során nem adatott meg neki a béke: hozzon neki békét holtában az, aki békét teremt a Magasságokban. Mi pedig próbáljuk elhinni a Rebbe tanítását arról, hogy nincs elveszett lélek és vigyázzunk egymásra – amennyire lehet.