Mai születésnapos: Anwar Sadat, az első moszlim vezető, aki békét kötött Izraellel

Izrael ősellensége, Nasszer jobbkeze volt, senki nem gondolta volna, hogy önálló, erős vezető lesz. Aztán szakított a szovjetekkel, megmutatta Izraelnek, hogy számolnia kell vele és végül békét kötött az első jobboldali izraeli miniszterelnökkel, Menachem Beginnel. Ő volt az első moszlim, aki megkapta a béke Nobel-díjat, mielőtt meggyilkolták.

sadatbegin.jpg
Anwar Sadat, Jimmy Carter és Menachem Begin a béke-megállapodás aláírása után kezet fognak
1979. március 26-án.

Fiatal katonaként kizárólag az érdekelte, hogy hogyan szabadíthatná meg Egyiptomot a britektől: együttműködött későbbi gyilkosaival, az iszlámistákkal és, mi tagadás, a nácikkal is szövetségeseket keresve. Aztán az arab nacionalista diktátorhoz, Gamal Abdel Nasszerhez csatlakozott, aki népfelkelés által támogatott katonai puccs révén vette át az országot, elérte az angolok katonai jelenlétének végleges felszámolását Egyiptom elnökeként és meg akarta teremteni az egységes arab nemzetet nem utolsósorban éppen Izrael ellenében. Ennek az álomnak Izrael ’67-es, hatalmas győzelme vetett véget, Nasszer már nem tudott többé az arab világ vezetőjeként fellépni. Ezekben az években vált Szadat alelnökké és ő léphetett a ’70-ben váratlanul meghalt Nasszer helyére. És ahelyett, hogy a halott Nasszer örökségét engedelmesen átvette volna, ahogy várták tőle, lényegében kitessékelte előde legfőbb szövetségeseit, a szovjeteket az országból, politikai és gazdasági nyitást vezetett be, ugyanakkor megerősítette a hadsereg csapásmérő képességét és komolyan megijesztette Izraelt a ’73-as jom kippuri háborúban. Egy ideig nem volt biztos, meg tudják-e egyáltalán állítani az előretörő egyiptomiakat és a háború komoly sokkot okozott Izraelnek annak ellenére is, hogy végül tulajdonképpen megnyerte.

És ez volt az a történelmi pillanat, amelyben két felettébb ellentmondásos múltú férfi egyszerre ismerte fel, hogy át kell lépnie az árnyékát: a radikális jobboldali harcosként indult Menachem Begin, Izrael első jobboldali miniszterelnöke volt. Az egyik, akit éppen a ’73-as háborús sokk juttatott hatalomra majdnem három évtizednyi baloldali hegemóniát követően, a másik pedig Anwar Szadat volt, aki 1977 novemberében, a világon a legelső arab vezetőként, Izraelbe látogatott és beszédet mondott a Kneszetben: „Isten vezesse Begin miniszterelnök és a Kneszet döntéseit, mert nagy szükség van kemény és drasztikus döntésekre” – mondta Jeruzsálemben.

A békemegállapodást, amely máig is érvényben van, 1979-ben írták alá a felek és amelyben Egyiptom, a világ legelső arab országaként hivatalosan is elismerte Izrael államát.

A két béke Nobel-díjjal jutalmazott vezető, a zsidó nacionalista, egykori fegyveres szélsőjobbos Begin és a fiatalon a hitleri Németországgal szövetséget kereső Szadat között személyes barátság is kibontakozott, szépen igazolva, hogy megváltozni soha nincs késő senkinek. Az arab államok nagy többsége nem képviseltette magát a pár évvel később az iszlamisták által – a békeszerződés aláírásától bizonyára nem függetlenül – meggyilkolt Szadat temetésén, barátja, Begin azonban ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyen Kairóban a sírjánál. Mert az emberből igenis bármi lehet, bármi a világon és nincs véglegesen elrontott vagy elintézett élet. Bármilyen furcsa, az ember, akit Menachem Begin az utolsó útjára kísért, végső soron Izrael és a zsidó nép jótevője volt.