A Misna szerint öt súlyos, tragikus esemény történt a zsidó néppel Támmuz hónap 17-én. E nap emlékére őseink böjtöt rendeltek el, amelyet ma este 21:01-ig tartunk (budapesti idő szerint). Támmuz 17-e a háromhetes gyászidőszak kezdetét jelöli, amely (Tisá beÁv) zárul – ez a zsidóság legnagyobb gyásznapja. Ez a három hét a jeruzsálemi Szentély(ek) pusztulásának gyászára van szentelve, időszaka az emlékezésé, a megtérésé és a közösségi fájdalom megéléséé.
Mi az az öt dolog, amelyet a zsidó hagyomány támmuz hónap
17-hez kapcsol?
1.) Mózes próféta a Szináj-hegyről lejőve és a nép által állított Aranyborjút meglátva ekkor törte szét a két kőtáblát.
2.) E napon szűnt meg a „korbán tamid”, a mindennapi áldozathozatal.
3.) A vallástól eltávolodott nép a Szentélyben bálványt állított.
4.) A Jeruzsálemet ostromló római haderő e napon törte át a városfalat, ami a második Szentély három héttel későbbi elpusztítását okozta.
5.) A Bar Kochba lázadás idején Apostomus római parancsnok elégetett egy Tóratekercset.
A tragikus események emlékére minden támmuz hónap 17-én
böjtöt tartunk , a böjt ma este 9 óra 1 percig tart (budapesti idő szerint). E napon a zsinagógákban bűnbánó (szlichot ) imát mondanak, a Tórából az aranyborjú történetét olvassák fel kétszer, a háftárá pedig Jesája próféta könyvéből a szentélybeli szolgálat újrakezdéséről szóló rész.
Támmuz 17-től kezdődik a három gyászhét (héberül sloset
hásávuot , jiddisül drájvohen ), amely Tisa BeÁvig , azaz áv hónap 9-ig tart (Tisa BeÁv a polgári időszámítás szerint idén augusztus 2-án, szombaton este köszönt ránk).
A következő három gyászhétben nem tartunk esküvőt, nem
veszünk új ruhát, nem zenélünk és nem is hallgatunk élő zenét, nem vágatunk
hajat és a férfiak nem is borotválkoznak, továbbá nem eszünk olyan gyümölcsből,
amilyet idén még nem kóstoltunk.
