Mai születésnapos: Alberto Moravia, az Egy asszony meg a lánya zsidó szerzője

A leghíresebb könyvéből Vittorio de Sica csinált filmet Sophia Lorennel és Jean Paul Belmondóval, az olasz neoralizmus és antifasizmus egyik legszebb művét.

Gyerekként éveket töltött kórházban csonttuberkolózissal, fiatalemberként végigélte az olasz fasizmus bő két évtizedét és a háborút, volt témája szikár prózaírói ihletéhez, pontos megfigyelőkészségéhez, erkölcsi elkötelezettségéhez.

Baloldali volt, aki elvileg tudja, merre megy, legalábbis azt, hogy merre kéne menjen a történelem, mégis mindig az elveszettséget látta meg és mutatta be munkáiban, ha tetszik, egzisztencialista volt, ha tetszik, akkor itt élt a modernitásban mindannyiunk közös tapasztalatával, az otthontalansággal. Világos és erős mondatai voltak rá és hála Istennek szerette, mindegy, jól vagy rosszul felfogott érdekből, a Kádár-rendszer kultúrpolitikája, az akkor kialakuló, mondjuk, középosztály, akiknek volt módjuk a kultúrafogyasztásra, megismerhették az írásait és láthatták a regényeiből készült filmeket. Ezek közül, ha minden mást el is felejtettünk mára, megmarad még az Egy asszony meg a lánya, miatta, az apai ágon zsidó Moravia miatt, aki megírta, Vittorio de Sica miatt, aki megrendezte és Sophia valamint Belmondo kettőse miatt, akik eljátszották több mint 55 évvel ezelőtt a háború végének labirintusában bolyongó, az élet valamiféle értelmére vágyó karaktereket.

Modern író volt, mert erről az elveszettségről beszélt, de hagyományos író volt, hagyományos, 19. századi regényeket idéző, világot építő és átfogó könyvekkel. Nem csak nálunk volt az elmúlt, egyre inkább távolinak tűnő évtizedek egyik legnépszerűbb szerzője.

Ma lenne 110 éves, a legjobb alkalom arra, hogy megnézzék vagy újranézzék a legismertebb filmjét, Az Egy asszony meg a lányát. Itt találják meg.