Ma kilencven éves Kornai János, Isten éltesse!

Ma kilencven éve, 1928. január 21-én született Budapesten Kornai János, A hiány és A szocialista rendszer című munkák világhírű szerzője, akinek a szocializmus gazdaságpolitikájáról írott kötetei máig alapműnek számítanak a világ összes közgazdaságtudományi egyetemén.

„Elképzelni is nehéz, hogy egy olyan pályaív, amely a Bécsi úti Nagybátony-Újlaki téglagyártól (ahol a 16 éves Kornai a baljós 1944-es évben »önkéntes« segédmunkás volt) a Szabad Nép szerkesztőségén keresztül a Harvard Egyetemig vezet, személyes döntések folyománya, nem pedig a történelem vakon űzött játékáé. Pedig a könyv olvasása után úgy tűnik, hogy ez így van. Ennek az első olvasatra hihetetlennek tűnő állításnak a kulcsa a felelősség. Kornai János számára a legtragikusabb élethelyzetekben is van választás – és ez a legfőbb üzenete rendhagyó önéletrajzának. Élete nagy fordulópontjain A hiány szerzője minden esetben maga dönt, nem hárít semmit sem másra, sem a törté­nelemre” – ezeket a méltató szavakat Szabó Katalin írja a Közgazdasági Szemle 2005 júliusi-augusztusi számában annak az apropóján, hogy akkor jelent meg Kornai János: A gondolat erejével (Osiris, 2005) című, rendhagyó önéletrajza.

A kilencvenedik születésnapját ma ünneplő Kornai János professzor kapcsán azért idéztük ezt a könyvismertetőt, mert tömören összefoglalja mindazt, amit ez a páratlan magyar értelmiségi a pályája során végrehajtott: élete fordulópontjain őszintén szembenézett saját magával, született kutatóként magára nézve is levonta az egzakt következtetéseket, majd a lehető legtudatosabban indult más irányba. Meggyőződéses marxistából, a szocialista rendszer hívéből, a Szabad Nép gazdasági rovatvezetőjéből, sőt, szerkesztőségi titkárából meggyőződéses anti-marxista és a szocialista rendszer ellensége lett. A Szabad Nép szerkesztőségének diktatúraellenes lázadása után rúgták ki az újságtól, így az ország legnagyobb lapjának egyik jól kereső vezetőjéből a közgazdaságtudományi intézet egyik legrosszabbul fizetett segédmunkatársa lett. Igaz, ezután kezdődött az igazi karrierje, akár egykori szabad népes, később ugyancsak nemzetközi hírűvé vált egykori kollégáinak: Lendvai Pálnak vagy Kende Péternek.

Kornai, aki éppen Marx hatására döntötte el, hogy a közgazdaságtannal akar foglalkozni, felülvizsgálta a saját nézeteit, és elhatározta: szakít a marxi filozófiával. Akkor érthetjük meg ennek a súlyát, ha a dátumot is fölidézzük: 1959. Ha valaki ekkor kijelentette; hogy megtagadja Marxot, azt nem csak a saját korábbi meggyőződésével, hanem egy egész világrésszel ment szembe. Olcsó poén lenne, ha most azt mondanánk: a világrész elbukott, Kornai győzött – de azért kockáztassuk meg. Hiszen éppen az ész harcáról és győzelmeiről szól Kornai elképesztően magasra ívelt pályája.

Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig!