08.01. 20:00, kimenete: 08.02. 21:11 
Rojkó Annamária / Új Élet, Mazsihisz
A mai magyar zsidóság körében az ősi tradíciók mellett létezik néhány új keletű hagyomány is. Az Élet Menete Alapítvány jóvoltából ez utóbbiak közé tartozik az a jótékonysági koncert, amelyet több mint fél évtizede minden novemberben megrendeznek a Dohány utcai zsinagógában.
Az őszi nagyünnepek és a hanuka közé időzített hangversenyre ezúttal is minden jegy elkelt, sőt a padsorok mögé pótszékeket kellett beállítani. Négy kiváló művészegyéniség: Érdi Tamás Prima Primissima-díjas zongoraművész, Kulka János Kossuth-díjas színművész, Tolcsvay László Erkel-díjas zeneszerző-muzsikus és Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas előadóművész közel háromórás műsorral tette forró hangulatúvá és emlékezetessé az estet.
A koncert nyitányaként Kulka János rock zenekari kísérettel adta elő Halleluja című dalát (Zöldi Gergely dalszövege stílusosan illett a hangulathoz: „Hallom, létezett egykor egy titkos akkord, / Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt...”), majd Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány magyarországi vezetője köszöntötte a közönséget. Rövid beszédében utalt november 13-a különleges jelentőségére, hiszen az Országgyűlés döntése értelmében ez a nap immár a magyar nyelv, így a magyar szellemi és kulturális örökség ünnepe is. A rendezvény szervezőjeként bemutatta a jótékonysági koncerten fellépő művészeket és zenész barátaikat.
– Emlékezni és emlékeztetni mindannyiunk kötelessége! – hangzott az alapítvány jelmondata, majd Gordon Gábor a tavalyi fellépőket, Hernádi Juditot, Heilig Gábort, Kern Andrást és Zoránt említette, akik felejthetetlen műsort adtak e falak között.
– Az alapítvány által szervezett megmozdulásokon minden évben – vallási hovatartozásra való tekintet nélkül – több ezer ember vesz részt. Idén április 17-én mintegy húszezer ember vonult a fővárosi fáklyás emléksétán, a Budapesti Élet Menete programon. Az 53 tagországot számláló szervezetben egyre többen készülnek arra, hogy eljöjjenek velünk az „Élet Menete” zarándoklatra, a hangverseny bevétele ezt a nemes célt szolgálja. Az emlékezők úti célja a lengyelországi Auschwitz-Birkenau – folytatta a szónok –, az a hely, ahol szélsőséges magyar nácik a közelmúltban meggyalázták a mártírok emlékét. A tettesek nem maradhatnak büntetlenül! Felelősségre vonásukat a Mazsihisz vezetői azonnal kezdeményezték.
Az alapítvány elnöke (képünkön) ezt követően a meghívott vendégeket köszöntötte: Izrael magyarországi nagykövetét, az Élet Menete Alapítvány egyik fővédnökét, Svédország, Svájc és az Egyesült Államok külképviseleteinek vezetőit, Aharon Tamirt, a Nemzetközi Élet Menete Alapítvány európai igazgatóját, Réthelyi Miklós emberi erőforrás minisztert, Valenta Lászlót Pintér Sándor belügyminiszter képviseletében, a Fidesz parlamenti képviselőit, az MSZP és az LMP frakcióvezetőit és politikusait, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit, Süllei László protonotáriust, pápai káplán kanonokot Erdő Péter bíboros, prímás, érsek képviseletében, a meghívott egyházak részéről megjelenteket, Frölich Róbertet, a Dohány utcai zsinagóga főrabbiját, a koncert házigazdáját, Streit Sándort, a BZSH elnökét, Szita Szabolcsot, a Holokauszt Dokumentációs Központ igazgatóját, a szakmai és civil szervezetek képviselőit, valamint a jelen lévő rabbikat és kántorokat. Gordon Gábor ezt követően azokat a színművészeket és előadóművészeket üdvözölte – többek között Mahó Andreát, Balázsovits Lajost, Hegedűs D. Gézát, Kern Andrást, Tordy Gézát, Bródy Jánost, Dés Lászlót, Heilig Gábort, Ferencet, Presser Gábort, Szabó Tamást –, akik kurátorként vagy fellépőként az elmúlt években támogatták az Élet Menete tevékenységét. – Bízunk abban, hogy a nagyérdemű a jövőben az alapítvány más rendezvényein, megemlékezésein is részt vesz, hiszen 2012 jubileumi év lesz. 25 éves a nemzetközi és 10 éves a magyarországi Élet Menete mozgalom. A programtervezet máris megtalálható a www.eletmenete.hu oldalon – emelte ki Gordon Gábor.
Elő a civil kurázsit!
Ilan Mor, Izrael nagykövete kemény hangú beszéddel mutatkozott be a közönségnek. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az Élet Menete világszerte ismert és jelentős kezdeményezés; tevékenységének célja elsősorban az, hogy a „soha többé” kifejezés örökre a lelkiismeretünk központjában maradjon. – Az Élet Menete kapcsolatot épít az idősek és a fiatalok, a zsidók és a nem zsidók, a világ országai és Izrael Állam között – mondta a nagykövet. – Az Élet Menete olyan, akár egy világítótorony, amely elküldi a remény jelét a sötétbe. Abba a sötétségbe, amely napjainkban a demokratikus és szabad világot övezi. Ilan Mor nem rejtette véka alá, hogy e veszélyt az európai szélsőjobb tevékenységében látja. A nagykövet elmondta, hogy a legújabb kutatások alapján ezek az erők egyre vonzóbbak a fiatalabb generáció számára, amely már elvesztette bizalmát a fennálló hatalmi rendszer iránt, és máshol keresi az úgynevezett „jobb megoldásokat”. A szélsőségesek antiszemitizmust, idegengyűlöletet, félelmet és nacionalista érzéseket terjesztenek. – Hiszem, hogy néhány éven belül történelmi fordulópont előtt fogunk állni – folytatta beszédét a nagykövet. – Vagy eltávolítjuk a negatív jelenségeket társadalmainkból, vagy újra és újra szembe kell néznünk a nacionalista szélsőségekkel, a gyűlölettel, a megosztott társadalmakkal és az antiszemitizmus új hullámaival. Hadd emlékeztessek Winston Churchill szavaira: „Azok, akik nem tanulnak a történelemből, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azt.” A hagyományos antiszemitizmus máris megjelent, és megpróbálja törvényteleníteni a demokratikus zsidó államot. A nacionalista erők újra felvonulnak a városok és falvak utcáin. A soát újra és újra tagadják. Szánalmas tevékenységük központjában ismét a zsidók, a romák, a homoszexuálisok, a bevándorlók vannak. Ilan Mor a továbbiakban annak a reményének adott hangot, hogy az illetékes magyar hatóságok ezentúl is minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy eltökélten harcoljanak azok ellen, akik a zsidókat, a romákat és mindazokat, akik „mások”, a társadalom bűnbakjainak tekintik. – Itt az idő megmutatni a „civil kurázsit”, a polgári bátorságot, és szembenézni e negatív és veszélyes jelenségekkel! – figyelmeztetett a diplomata. – Biztos vagyok benne, hogy a magyar társadalom és a demokratikus politikai pártok is tökéletesen tudatában vannak e problémának, és tisztában vannak a felelősségükkel. Őszintén hiszem, hogy az Élet Menete Alapítvány folyamatosan emlékeztet majd erre a felelősségre – zárta beszédét az izraeli nagykövet.
Ilan Mor
Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és a BZSH ügyvezető igazgatója külföldi elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a koncerten; üdvözlő sorait Bandi László, az alapítvány kuratóriumi tagja olvasta fel. Zoltai Gusztáv úgy fogalmazott: – Büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen kiváló önkéntes fiatalokból álló alapítványnak lehetek egyik társ-fővédnöke. Példaértékű mindannyiunk számára, amit ez a fiatalokból álló baráti kör tesz annak érdekében, hogy minél több jóérzésű embertársunk kifejezhesse tiszteletét mártírjaink emléke előtt, emlékezzenek és emlékeztessenek. Tevékenységüket az állam és a főváros is magas kitüntetésekkel ismerte el. (...) Közreműködő művész barátaink a művészet köntösében hirdetik az emberi megértést, a toleranciát, a szolidaritást. Derűt és reményt adnak. Kérem, vigyék hírül a városban, hogy a mai estén fellépő nagyszerű emberek énekkel, szóval és a tehetség varázsával felelnek mindazoknak, akik a kedvünket akarják szegni, akik félelmet vetnek, hogy vihart arassanak.
„Békét és reménységet!”
Nem volt könnyű helyzetben Érdi Tamás zongoraművész és a Grazioso Budapest vonósnégyes, hiszen a hétköznapok drámaiságáról szóló beszédek után kellett az emelkedett művészet felé terelniük a közönséget. Schumann Esz-dúr zongoraötösét a fiatal zongorista és muzsikustársai: Balogh Ferenc, Detvay M. Marcella, Rudolf András és Botvay Károly – maguk is élvezve a zsinagóga kiváló akusztikáját – gyönyörűen adták elő.
Kulka János, aki koncertjein, lemezein több éve már a nagyvárosi történetek énekmondója, egy régi Cseh Tamás-dallal, a Fehér babákkal tért vissza az alkalmi színpadra. Ez a különös szám az 1970-es években a művész saját generációjának kultikus dala volt, és ezúttal jelezte a stílusváltást is. A színészt a Závodi Gábor vezette rockegyüttes kísérte (tagjai: Lengyelffy Miklós, Tiba Sándor, Maróti Zoltán), és az est további részében is ők játszottak a szólisták mögött. Sok éve nem volt olyan Kulka-koncert, ahol ne hangzott volna el az Ez a hely című dal (Dés László és Bereményi Géza szerzeménye), amely immár a kihagyhatatlan számok közé tartozik. Az összeállítás Charles Aznavour Szerelem című sanzonjával ért véget. A magyar változatot – Néma szerelem címmel – az ének mellett Kulka János kézjelekkel, jelnyelven is tolmácsolta.
Hófehér gitárral a kezében, hófehér hajjal lépett a mikrofon elé Tolcsvay László. A „nagy generáció” tagjaként elsőként 1968-ról énekelt, majd a sokak által várt Első villamos indult el felénk. Egy archaikus filmdal következett (Mély kút peremén), végül az ökumenikus szövegű Békét és reménységet! című szerzeményt adta elő a Rotunda énekegyüttes társaságában. A szóló és a kórus olyan gyönyörűen szólt, hogy pár percre mindenki elhitte: ezt a dalt ezen a helyen a közönségen kívül más is hallja.
Tolcsvay lírai blokkját Koncz Zsuzsa dinamikus koncertje követte, aki az elsötétített színpad fölötti kivetítőn megjelenve énekelte a „Hej, tulipán, tulipán, / Ez a hely az én hazám...” kezdetű népdalátiratot, mintegy vallomásként és az elkövetkező egy óra üzeneteként. Mert a közérzetre, a társadalmi bajokra és a politikai helyzetre vonatkozó üzenetben nem volt hiány.
Az „élő” Koncz Zsuzsa – az immár kivilágított zsinagógában – a bejárat felől, a padsorok között énekelve érkezett. Mosolyogva állt meg a közönség között, és olyan friss mozgással termett a színpadon, hogy észre sem vettük: Rohan az idő. A hallgatóság már ettől az entrée-tól elvarázsolódott, de erre még rátett egy lapáttal a régi slágerekből összeállított egyveleg, amelynek zárásaként felcsendült a Valahol egy lány. Ki gondolta volna, hogy a negyven évvel ezelőtti refrén a 2010-es évtizedben újra aktuális lehet: „A királyé nem leszek, nem leszek, / akkor inkább elmegyek, elmegyek.”
A gondos szerkesztéssel megválasztott újabb dalok – szinte mindegyiknek Bródy János írta a szövegét – egyértelműen a mai magyar valóságot fogalmazták meg elkeseredett, drámai, illetve az ezeket kissé oldó szellemes stílusban (Szebb jövő; Van még, ki rosszkedvűen ébred; Volt egy jó napom stb.). Koncz Zsuzsa összekacsintott a többnyire középkorú vagy annál idősebb közönséggel, de dalaival a fiataloknak is üzent.
Műsorában két duett is helyet kapott: a versértékű Százéves pályaudvart („Vannak idők, mikor menni kell, / mikor a ház falán feltűnik a jel...”) Kulka Jánossal, a Hajszálak című számot Tolcsvay Lászlóval adta elő.
A koncert végén valamennyi közreműködő (Érdi Tamás zongorán, Tolcsvay László gitáron kapcsolódva be) közösen adta elő a Jöjj, kedvesem című dalt, amely hajdan a Fonográf együttes lemezén még egyszerű szerelmes dalnak tűnt, Koncz Zsuzsa azonban más jelentést adott ugyanannak a szövegnek: „Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, / lesznek még szép napjaink.”
Az énekesnő két „kötelező” ráadásszámmal búcsúzott, mert a Ha én rózsa volnék és a Miért hagytuk, hogy így legyen (azaz a Sárga rózsa) nélkül még sohasem ért véget Koncz Zsuzsa koncert. Ezzel a szép hagyománnyal zárult tehát az Élet Menete javára adott hatodik jótékonysági hangverseny.
