06.27. 20:27, kimenete: 06.28. 21:47 
Má nistáno? Éli, Éli Lomo Ázávtóni – Istenem, Istenem, miért hagytál el minket?
A zsoltárköltő sorait idézem itt, ezen a helyen, elégett tóratekercseink előtt, amikor a zuglói zsidóság történelmének legértékesebb darabjait temetjük. A kerület egykori öt zsinagógájának maradványaitól, öt tóratekercstől búcsúzunk.
MÁ NISTÁNO HÁLÁJLO HÁZE MIKOL HÁLÉLAJSZ? Miben különbözött az az éjszaka minden más éjszakától? – szól a kérdés.
A válasz. ÁDAJNAJ NÓSZÁN, VÁÁDAJNAJ LOKOCH, JÖHI SÉM ÁDAJNAJ MÖVAJROCH.
Az Örökkévaló adta (Színáj hegyén), az Örökkévaló elvette (tőlünk, a zuglói közösségtől).
PÁLGÉ MÁJIM JORDU ÉNOJ – könnyeim patakzanak azokért, akik nem tartották be Tórád parancsolatait – írja a zsoltárköltő. PÁLGÉ MÁJIM – könnyeim patakzanak AZÉRT, mert nem tartottad meg tóráinkat.
Ribajnaj sel ajlom! Világnak Ura!
Egyikünk sem a berdicsevi cádik, aki érdemei birtokában perbe szállt Veled! Nincsenek is érdemeink! Mi csupán vártuk gyermekek tucatjait akkor, arra a délelőttre, hogy a tálisz alatt a Te nevedet dicsérjék. De mi nem figyeltünk Rád. Nem figyeltünk a JELRE.
Hogy 44 esztendő után ELŐSZÖR nem cseréltük le az ünnepi FEHÉR tórafüggönyt, a FEHÉR tóraruhákat, FEHÉR terítőket – a hétköznapi színesekre. Így a FEHÉRREL, a gyász színével tartottuk a Tóra örömünnepét.
Ribajnaj sel ajlom! Világnak Ura!
Csak néhány hete, hogy jom kippur napján ott álltunk halotti ruhában előtted, és azt kértük: KOSZVÉNU BÖSZÉFER HÁJIM TAJVIM – írj be bennünket a jó Élet Könyvébe.
Pedig ÁL CHÉT SEHOTÓNU, ÁL HÁTOIM, OSÁMNU – vétkeztünk, bűnt követtünk el, SZOLÁCHTI, és te megbocsátasz.
És ugyanazon a napon a Níle imában mondtuk: VÖÉN SIUR RÁK HÁTAJRÓ HÁZAJSZ! Nem maradt más kincsünk, csak a Te Tórád!
Az anatevkai elűzötteknek megadatott: a kompra szállásuk előtt a rabbi visszafutott a zsinagógába a tóratekercsért. És most! Mint a bűnösökre annyiszor: tüzet bocsátottál házadra…
VÖOSZU LI MIKDOS – építsetek nekem szentélyt, hogy benne, közöttetek lakozzam! Így szólt parancsod.
És mi építeni fogunk. Utolsó zsinagógánkat nem adjuk! Sőt. A Te segítségeddel építjük újjá! A korommal borított márványtáblát, amely zsidó testvéreinknek a templomban kiontott vérére emlékeztet, ezt a márványtáblát megtisztítjuk és kifényesítjük – ezt is a Te segítségeddel. És azokéval, akik szívüket, lelküket kitárva, úgy álltak és állnak mellettünk ezen nehéz időben, mint SOHA EDDIG.
És tudod, biztosan tudod, hiszen Isten vagy, azok a gyermekek, akik ott voltak még az utolsó istentiszteleten, és azok is, akik másnap már nem jöhettek, és képzeld, a Lauder-óvodások zsebpénzüket kuporgatták össze, hogy elküldjék az újjáépítésre, hogy NEKED, és persze nekünk is, hajlékunk legyen.
És most itt vannak előttünk tóráink maradványai. A tudomány mai állása szerint ezeken a tekercseken, ruhákon, prajcheszeken ki tudnának mutatni ajak- és kéznyomokat.
Azokét, akik valaha csókkal illették a ruhát, a szavakat, a betűket, a függönyöket. Én azt mondom: adjuk oda nekik! Ármin bácsi! Tartsátok meg azt a hét körmenetet, ami nálunk elmaradt.
Hívd oda KRAUSZ urat, SPIEGEL bácsit, a SMAJOVICSOT is természetesen, a LAZAROVITS elnök úr se maradjon ki, tudod, milyen érzékeny, a Jávorkásoknak, a Szatmár és az Utász utcaiaknak is ott a helyük!
Arra vigyázz, mert mindig is vigyáztál, a gyengébbek a kis tórát vigyék. Mi este mindent előkészítettünk, fellapoztunk. Csak az a kérésünk, a Spiegel néni, a Barinkainé és a nőcsoport többi tagja, ahogy szokták, óvatosan dobálják a cukrokat. Ja és még valami: a középső tekercsnek már elég laza a gártlija, nehogy szétessen.
Végül amikor Singer főrabbi úr felolvassa az utolsó szót is, és amikor azt kiáltjátok, CHÁZÁK, CHÁZÁK, VÖNISZCHÁZÉK – LÉGY ERŐS, ERŐSÖDJ MEG – REÁNK GONDOLJATOK, NEKÜNK KÍVÁNJÁTOK.
Még néhány perc, és megkapjátok a tórákat.
És akkor indulhat a kófesz, a körmenet a hagyományos énekkel, csak más tartalommal. ÓNO ÁDAJNAJ HAJSIÓ NO – Örökkévaló Istenünk, segítsd meg egykori közösségünk tagjait ott lent, a Földön. Indulhattok, Ármin bácsi, hozzuk a tórákat!
