Heti zsidó történelem: Herzl Tivadar összecsap a pápával és lepattan róla

Csak majdnem. Szimpatikusnak találták egymást, de a pápa mégsem lett cionista. Viszont felajánlotta, hogy szívesen megtérítik a zsidókat Jeruzsálemben is. A kézcsók elmaradt.

Halála előtt egy évvel, 1904 januárjában, olaszországi útján, a királynál tett látogatása után, akit valamelyest megnyert a cionizmus ügyének, a magyar zsidóság egyik legnagyobb alakja, a politikai cionizmus atyja, Herzl Tivadar audiencián vett részt a pápánál, X. Piusnál. Az alkalmat onnan ismerjük jól, hogy Herzl megírta a naplójában.

Az volt a „második Mózes” legfőbb erénye, hogy kiváló diplomata volt, jó benyomást tehetett a pápára annak ellenére, hogy nem csókolt neki kezet. Ennyiben megmaradt vallásos zsidónak, ember előtt nem szívesen ereszkedett térdre, nem szívesen hajbókolt.

Amikor előhozakodott látogatása céljával, a vidéki plébános természetes gesztusait megőrző, szimpatikusan egyszerű pápától mereven elutasító választ kapott. Jeruzsálem szent a kereszténységnek, nem lehet zsidó kézen, a zsidók elutasították Jézus Krisztust, aki szentté tette Jeruzsálemet, ezért ők sem fogadják el a zsidókat. Ha pedig a zsidók, ahogy Herzl mondja, nem vallási céllal térnek vissza, ha az egész mozgalom politikai jellegű, akkor annál kevésbé támogathatnak egy teljesen vallástalan kezdeményezést. A pápa nem volt ellensége a zsidóknak, az általános humanizmus keretein belül kezelte őket, de azt, hogy Jézust elutasították, kizáró oknak tekintette a cionizmus támogatásának kérdésében. Herzl sármja ezúttal nem volt elég.

Az eszmecsere szívélyes légkörben zajlott és nem vezetett semmilyen eredményre azon kívül, hogy a pápa nyomatékosan kifejezte, hogy örült Herzl társaságának és megdicsérte az olasz nyelvtudását. Úgy érezte naplója tanúsága szerint Herzl, hogy folytatódott az ő vitájukon keresztül Róma és Jeruzsálem összecsapása. Amely azóta már véget ért, a holokauszt sokkjától is és II. János Pál és XXIII. János pápák bölcsessége és szeretete okán nemkülönben. Azóta megszületett Izrael, bár Herzl, ahogy Mózes tanítónk, ezt már nem élhette meg. Ő segített elindulni, de ő maga nem ért célba. Életünk folytonossága tetteink következményeiben mutatkozik.

114 éve csapott össze udvarias és szívélyes hangnemben a Vatikánban X. Pius pápa és Herzl, Róma és Jeruzsálem egy kihallgatáson, a modern Izrael születéséhez vezető út szimbolikus állomásán.