Azt, hogy Claude Monet ki volt, nem kell elmesélnünk, a képeit nem kell bemutatnunk. Azt azért talán kevesebben tudják, milyen bátran lépett fel a Dreyfus-ügyben az igazságtalanul megvádolt zsidó katonatiszt védelmében, az antiszemitizmus ellen, amikor egész Franciaországot megosztotta a gyűlölet és a befogadás harca.
Monet karrierjét politikusokról készített karikatúrái indították el, aztán, amikor tehette, beindította azt az életművét, amelyet ismerünk, az impresszionista mester azonban kicsit megmártózott a politika világában is, legalább egy kis pofavizitet tartott arcképfestőként.
A múlt előtti század vége Franciaországban a Dreyfus-botrány és ennek örvén a köztársaságiak és a régi világ, társadalmi rend hívei között zajló küzdelem jegyében telt, a botrány maga azonban mégiscsak arról szólt közvetlenül, hogy igazságtalanul ítéltek el hazaárulásért egy katonatisztet, aki zsidó volt, Alfred Dreyfust. Dreyfus ártatlan volt, de az antiszemitizmus világnézete ezt nem tartotta fontosnak, míg Claude Monet más korabeli intellektüellekkel együtt fontosnak tartotta. Nem csak Zola szólalt fel a híres újságcikkben azok ellen, akik Dreyfust tönkretették, hanem például ő is szembeszállt, komoly kockázatokat vállalva a hamis váddal, elítélte az antiszemitizmust, beszállt a küzdelembe az igazság oldalán.
Az impresszionizmus amúgy is afféle forradalmi művészeti mozgalom volt, ez nem lógott ki a képből és ez még akkor is igaz, ha Monet elsősorban nem ezért a kedvenceink egyike, mert azért ez is nagyon szép volt tőle. Gondoljanak erre majd hálásan és büszkén, ha a képeket nézegetik. Nem baj, ha valaki nem csak zseniális, de bátor és tisztességes is mellé.
