06.20. 20:26, kimenete: 06.21. 21:47 
Mesterházy Attila Pártelnök, frakcióvezető MSZP
Emlékezünk a mai napon a magyar nemzet történelmének megrázó és kegyetlen tragédiájára, a fővárosban és szerte az országban közel 70 évvel ezelőtt történt embertelenségekre.
1941 és 1945 között a magyar zsidóság mintegy kétharmada életét vesztette. Az akkor ejtett seb máig nem gyógyul, a társadalom ma is sebzett. 1944–1945 telén a magyar nyilasok több száz zsidót, ellenállót és katonaszökevényt lőttek le a Dunának ezen a szakaszán.
Közöttük volt az 1944. december 27-én a nyilasok által elhurcolt és a jeges Dunába lőtt Salkaházi Sára testvér is, akit társaival együtt végeztek ki egy gyilkos eszme követői.
Napjainkban a múlt levitézlett, bukott és gyilkos eszméi, gonosz és aljas ideológiái ismét megjelentek a politikában és a köztereken. Az antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd egyértelműelítélése nem pártállás, nem ideológiai meggyőződés kérdése. Nem is a politikaikorrektség vagy épp európai jó ízlés kérdése, hanem erkölcsi kérdés. Hívőként és világi gondolkodású emberként egyetlen válasz lehetséges a kirekesztő, félelemkeltő megnyilatkozásokra: a világos és határozott, habozás nélküli elutasítás. Bármely magyar állampolgár, politikus vagy közéleti szereplő részéről egyaránt elfogadhatatlan a rasszista, antiszemita, homofób vagy épp idegenellenes megnyilvánulás. Aki így beszél, az nem várhat megértést, nem várhat felmentést önmaga számára sem.
Az idei Élet Menetének támogatói egy emberként fogadjuk, hogy politikai hovatartozástól, vallási meggyőződéstől függetlenül, meggyőződéses demokrataként nem hagyjuk, hogy újból teret nyerjenek az alantas eszmék, a bukott ideológiák.
Elfogadhatatlan, amikor egy gyalázatos parlamenti felszólalás a legalantasabb, szégyenteljes antiszemita szólamokat idézi fel a történelmi múltból. A 130 évvel ezelőtti vérvád abszurd forgatókönyvét fellapozva egyesek ismét igyekeznek rájátszani a legrosszabb és legártalmasabb emberi érzelemre, a gyűlöletre.
Ne legyen kétséges: mindannyian felelősséget viselünk hazánk sorsa iránt. Rajtunk múlik, hogy a hangos kisebbség, a kirekesztés és a gyűlölet szószólói mekkora befolyásra tesznek szert hazánkban.
Aktív és felelős kiállásra, tisztességes és példamutatóan egyértelmű összefogásra van szükség. Vallási, politikai és ideológiai meggyőződéstől függetlenül valamennyi lelkiismeretes polgár közös fellépésével hangot kell adnunk a csendes többség demokratikus elkötelezettségének.
A huszadik század közepén megtörtént mindaz, amiről korábban senki még a legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy valaha bekövetkezhet. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell az áldozatokra, valamint a hihetetlen emberi nagyságról tanúbizonyságot tett kiemelkedő hősökre és mártírokra.
Az idén 100 éve született Raul Wallenberg embersége, bátorsága és szolidaritása a legismertebb példa mindazok sorában, akik hazánkban is menteni próbálták embertársainkat. Akik saját biztonságuk vagy életük árán is következetesen védelmezték a legdrágább értéket: az emberi életet.
A magyar származású, Nobel-békedíjas író, Elie Wiesel szerint a legnagyobb ellenségünk a közöny. Az emlékezés közös erőnk a felejtés csendje ellenében.
2012 tavaszán, hatvannyolc évvel a történelmi méretű nemzeti sorstragédia után minden tisztességes, jóérzésű ember, valamennyi demokrata nevében fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, osztozunk a hátramaradt hozzátartozók gyászában és fájdalmában.
