Grósz Andor: „A művészet segít megőrizni emberségünket”

– Örömünnepeinken és gyászunkban is a művészet egyetemes nyelvén szólalunk meg, amelyet mindenki megért, határok nélkül – mondta vasárnap dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke a Swing à la Django koncertjén a Dohány utcai zsinagógában abból az alkalomból, hogy az idén 165 éves zsinagóga falai között ezzel a koncerttel zárult a 26. Zsidó Kulturális Fesztivál.  

Az alábbiakban az elnök beszédét olvashatják. 

Megtiszteltetés számomra, hogy a 26. Zsidó Kulturális Fesztivál záróakkordjaként én köszönthetem önöket ezen a felemelő estén. Az elmúlt napokban közösen merültünk el a művészet csodálatos világában, megérintett minket a zene, a színház és az irodalom varázsa. A kultúra ünnepe volt ez, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és milyen értékeket őrzünk.

Budapest, szeretett fővárosunk, mindig is a kultúra bölcsője volt. Itt a magyar és a zsidó kultúra évszázadok óta összefonódik, gazdagítja egymást és formálja közös identitásunkat. Ezen a fesztiválon a magyar és a zsidó kultúra közös ünnepét is megéltük. Ez az együttélés, ez a kölcsönös tisztelet és megbecsülés példaértékű. A két kultúra összefonódása a történelem viharaiban is kitartott, és ma is erőt ad nekünk. A zsidó kultúra gazdagította a magyar kultúrát, és a magyar kultúra befogadta a zsidó hagyományokat. Ez a közös örökség mindannyiunké, ezért kötelességünk megőrizni és továbbadni a következő generációknak. 

A kultúra és a művészet az, ami összeköt bennünket, hiszen örömünnepeinken és gyászunkban is a művészet egyetemes nyelvén szólalunk meg, amelyet mindenki megért, határok nélkül.

Ma este a 10 éves Swing à la Django formáció és sztárvendégeinek koncertjét hallgathatják meg. Az utóbbiak között üdvözölhetjük a hazai cigány kultúra nagyasszonyát, a Kossuth-díjas Bangó Margitot. Engedjék meg, hogy egy, a közelmúltban vele készült beszélgetésben elhangzott szavait idézzem: „a zsidók múltja számomra nagy fájdalom, ugyanúgy, mint a cigányságé. A múltat nem lehet, nem szabad, hogy elfelejtsék az emberek. Mikor fellépek zsidók között, mérhetetlen szeretetet és tiszteletet kapok tőlük, mert érzik és tudják, hogy amit énekelek, az a szívemből jön, nincs semmiféle képmutatás mögötte. Mindig különleges alkalom, nagy megtiszteltetés a zsinagógában dalolni. A nagy álmom egy toleráns világról szól. Ahol nincs cigány, nincs zsidó, csak Ember van.”

Beszédem elején nem véletlenül említettem a gyászt.

Hiszen a világ, és benne második otthonunk, Izrael ma rettenetes időket él át. Háború dúl, mert az emberiség október 7-én ismét szembesült az erőszak és a pusztítás borzalmaival. Ezekben a sötét időkben különösen fontos, hogy összefogjunk, és hogy az emberiesség, az együttérzés és a szolidaritás vezéreljen bennünket. A kultúra és a művészet ebben is támaszt nyújthat. Hiszen a művészet által kifejezhetjük a fájdalmunkat, a félelmünket, de reményt és erőt is meríthetünk belőle.

A művészet segít megőrizni emberségünket, emlékeztet bennünket arra, hogy miért érdemes küzdeni egy jobb világért.

A kultúra nemcsak lenyomat a múltból, hanem a jelen és a jövő éltető ereje is. A művészet által válunk teljes emberré, az egyetemes és nemzeti kulturális művek révén kapcsolódunk a világhoz és egymáshoz. Ezért fontos, hogy mindenkinek hozzáférést biztosítsunk a kultúra élményéhez.

Köszönjük, hogy velünk ünnepelték a kultúra és a művészet szeretetét ezen a nagyszerű fesztiválon. Vigyék magukkal az élményeket, az inspirációt, és osszák meg másokkal is az élmény örömét. Legyenek büszkék magyar és zsidó kulturális örökségünkre, és őrizzék meg az emberiesség és a szolidaritás értékeit.

Köszönöm a művészeknek, hogy elfogadták a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz meghívását! Köszönet a fesztivál szervezőinek, köztük Deák Andrea főszervezőnek, köszönet illeti továbbá a technikai és biztonsági személyzet, minden egyes közreműködő munkatársunk áldozatos munkáját. A fesztiválnak hamarosan vége, de a kultúra él tovább. 

Találkozzunk újra jövőre, hogy közösen ünnepelhessük a művészet sokszínűségét és a kultúra összekötő erejét.