A megalkuvás hajóvontái

Lehet-e  üzletelni a náci birodalommal annak érdekében, hogy életben maradjunk? Tárgyalhatunk-e az SS megbízottjával a zsidó eredetű családi vagyonunk eladásáról a kereszténnyé lett családunk megmentése érdekében? Ha a válasz igen, akkor a végső kérdés az: vajon sikerül-e mindezt ép ésszel megúsznunk? Erről szól Závada Pál új, Hajó a ködben című történelmi regénye.

A 420 oldalas regény valós történeti háttere, hogy az egykor legnagyobb magyar gép- és hadianyaggyártó cég, a Weiss Manfréd Művek örökösei az 1940-es években Kurt Becher alezredessel, az SS egyik gazdasági ügyekért felelős magyarországi főmegbízottjával kötötték meg azt az üzletet, amelynek keretében az óriáskonszern irányítását és vagyonát átadták az SS-nek, maguk a családtagok pedig külföldre távozhattak a náci vezetés engedélyével.

A műfaja szerint történelmi regényt olvasunk: a mű a 2010-es évek Magyarországáról tekint vissza a XX. század első felének Magyarországára. Ez a történelmi nézőpont azért fontos, mert a regény középpontjában az a kérdés áll, hogy a magyar társadalmi és gazdasági elit sajátos szereplői a saját túlélésük érdekében vajon meddig mehetnek el a diktatórikus hatalommal való együttműködésben. Léteznek-e úgymond bocsánatos bűnök a nácikkal folytatott való üzletelésben, amikor az alávetett felek (ebben a regényben a Weiss család tagjai) egy ponton túl nyilvánvalóan nem a maguk urai? S ha léteznek ilyen bocsánatos bűnök, akkor vajon meghatározhatók-e azok a bizonyos pontok, amelyek kijelölik és megszabják az együttműködés  határvonalait?

Závada Pál (Stekovics Gáspár felvétele)

Ezeket nevezhetjük mindenkori alapkérdéseknek is, hiszen az együttműködés, a kollaborálás, a  megalkuvás kényszere újra és újra visszatérő erkölcsi problémát vet föl minden autokratikus rezsimben. Úgyhogy ezeknél az alapkérdéseknél ebben a regényben érdekesebb a személyes és társadalmi identitások értelmezése és az identitás-síkok egymásra csúsztatása: a regénybeli Weiss család tagjai ugyanis minden tekintetben kilógnak minden sorból. Zsidó származásúak ugyan, de áttértek a keresztény hitre; bárói címet viselnek ugyan, de nem törzsökös magyar nemesek; a magyar-német gazdasági élet csúcsszereplői ugyan, mégis alávetett,  megzsarolt, kisemmizhető páriák; halálra vannak ítélve, mégis megmenekülnek.

Bonyolult családi és társadalmi viszonyok ezek, amelyeket a regény három főszereplője (Kohner Artúr, Weiss Helén, Valériusz Lola) monológja és más elbeszélők visszaemlékezése igyekszik föltárni. Más-más elbeszélői szemszögből látunk rá ugyanarra a családra, ez az oka annak, hogy néha mintha nem is ugyanazt a családot és országot látnánk – pedig olykor nem is a szemünk, hanem „csak” a lelkiismeretünk csal meg minket ebben a lassan páráló, szakadozni nehezen akaró, kelet-európai ködben. 

A Magvető Kiadó ajánlója:

„Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben – műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában - vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.”

Závada Pál: Hajó a Ködben, Magvető Kiadó, 2019, 420 oldal, 4299 Ft