A Purimot megelőzően falra akasztandó Ádár táblán élénk színek kontrasztja ragyogtatja ki a szimmetrikus motívumokat – mindenből kettőt, ahogy várható volt: boroshordóból, kis Dávid-csillagból, oszlopból, halból stb. Az oszlopon a híres Talmudi mondás áll feliratként: amikor jön Ádár, növekszik a szimhá, a boldogság. A Magyar Zsidó Múzeum aktuális magazinjából szemléztünk.
Négy irányból rendeződnek el az ivásra termett asztalka körül (rajta boroskorsók és poharak) a szerencsére utaló héber feliratok: az asztal alatt úsznak a halak, közöttük az őket megnevező szó, dágim. Felettük két oldalt a hónap neve: Ádár, illetve a mázál, mázli szó (Ádár mázálja, szerencsés csillagjegye a dágim, a halak). És fent az emelkedett lényeg: lehájim, az életre. Kezdődhet az ünnep. A fali dekorációnak szánt Ádár táblát Miskolcon nyomtatták a huszadik század első felében.
Ádár hava és a bulihalak
A héten léptünk be Ádár, a boldogság havába – amibő idén kettő is lesz – a legvidámabb zsidó hónapba, amelyre Purim ünnepe esik (idén március 17.), amikor Hencidától Boncidáig ömlik az alkohol és, mint tudjuk, szinte kötelesek vagyunk annyit inni, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a gonosz Hámánt az imádnivaló Mordehájtól. Amikor minden különbség összemosódik, minden hierarchia leépül és bárkiből bármi lehet egy időre a nagy jelmezbálban, amikor a színház szentté válik és eljön a Purimi előadások, a Purimspielek ideje, amikor még a saját hagyományainkat és tekintélyeinket, a rabbikat is kötelező kinevetni, parodizálni. Partytime, induljon a banzáj, essen szét a súl, rúgjuk ki az oldalát.
A megduplázott hónap: az idő elrendezése
A boldogság és a sokasodás bensőséges kapcsolatban vannak tehát nálunk, zsidóknál, ami sok, az jó. Talán ezért etetik és öltöztetik újabb és újabb rétegekbe gyerekeiket a jiddise mámék (meg ne fázz, nekem nősz nagyra, szentem). Annyira így van ez, hogy a boldogság sokasodásának hónapjából, Ádárból magából is kettő van, megduplázódik szökőévenként egyszer. Idén például, úgyhogy ez az év, meglátják, különösen szerencsésen alakul majd. Egyelőre éppen nem érzik? De hát még az első Ádár is alig kezdődött csak el. Türelem.
A második Ádár beiktatása azt szolgálja, hogy a holdalapú, lunáris időszámításunkat kicsit összehangoljuk a napévekkel, hogy ne szakadjunk el teljesen a környezetünktől, Ádárnak, a szökőévenkénti másodiknak köszönhetjük, hogy a Hanuka nem szakad el egészen a karácsonytól és a tágkeblű magyar zsidó gyerekek nagy része minden ajándékot be tud gyűjteni, ami újabb boldogságnövelő faktor. Szebben mondva az idők és időszámítások harmóniáját, összekapcsolódását is Ádár hava teremti meg, a teljességet és az idők közötti békét.