Grünbaum Gyula 1909 és 1929 között 1044 tárggyal – köztük a képen látható tálesszal – gazdagította a Néprajzi Múzeum kollekcióját. Megtiszteltetés, hogy az intézményben ezt a fontos zsidó vallási kelléket választották most a hónap műtárgyává.
A Néprajzi Múzeum a mai posztjában azt írja, hogy a Grünbaum Gyulától a múzeumba került tárgyak általában kevéssé adatoltak, a „gyűjteményi terepkutatás” által mégis megszólaltathatóvá válnak. Az imasál érzékletes példája annak, hogy mit árulnak el a tárgyak a velük kapcsolatba kerülő emberekről, készítőikről, használóikról, jelen esetben: a gyűjtőjükről.
Grünbaum Gyula életéről keveset tudunk. 1862-ben született a Sopron megyei Farádon, ahol később tanítóként dolgozott. Házassága révén Sopronkeresztúrra (Németkeresztúr, ma Deutschkreutz, Ausztria) költözött, s ekkor már kereskedőként tartják számon. Grünbaum elsősorban a Dunántúlon végzett szisztematikus gyűjtőmunkát. Bár az általa múzeumba került tárgyak közül mindössze 52 darab zsidó vonatkozású, ezek különleges darabok, mert a falusi zsidó kultúra olyan szeletét reprezentálják, amelyről kevés ismerettel rendelkezünk. Többségüket Sopronkeresztúron vásárolta. Feltételezhető, hogy ezek a bekerüléskor már használaton kívüli darabok voltak, egy archaikus zsidó kultúra lenyomatai.
Grünbaum Gyula kereskedő 1910-ben elismervényt is kapott, amellyel immár a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának nevében végezhette a néprajzi tárgyak felvásárlását. A Sopron környékén élő zsidó közösségek kultúráját dokumentáló múzeumi anyag az ő közvetítésével került a gyűjteménybe.