Macron elnök a Kozma utcai temetőben: Nagyon érdekel az önök története

Magánjellegű látogatást tett a budapesti Kozma utcai temetőben Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, hogy lerója tiszteletét Heller Ágnes sírja előtt. Az államfő Heisler András, a Mazsihisz elnöke és a rabbikar doyenje, Kardos Péter főrabbi társaságában kereste föl a filozófus nyughelyét.

A francia elnököt a Kozma utcai zsidó temető ravatalozójánál Heisler András Mazsihisz-elnök és Kardos Péter főrabbi fogadta, ott volt továbbá Heller Ágnes több családtagja is, köztük a lánya és az egyik unokája. Habár zsidó létesítményben voltunk, feltűnő volt, hogy a francia államfő – az államot és a vallási, egyházi életet élesen kettéválasztó francia politikai-szellemi hagyományok alapján – nem viselt fejfedőt. A stábjának a temetőbe korábban érkező két tagját hiába győzködtük arról, hogy zsidó létesítményben a férfiaknak fejfedőt szokás – sőt, illik – viselni, a stáb tagjai mélységes udvariassággal ugyan, de elhárították a kérést. Amit megfejeltek azzal, hogy ők sem tettek sem kipát, sem sapkát, sem kalapot a fejükre.

Emmanuel Macron azonban nemcsak tiszteletteljes, de roppant emberi is volt. Azonnal megtalálta a hangot Heisler Andrással, aki franciául és angolul is beszélgetett vele, s miközben Heller Ágnes sírja felé tartottak, az államfő megjegyezte, hogy „nagyon érdekel az önök története”. Ezzel az érdeklődéssel fordult a mellette lépkedő Kardos főrabbihoz:

– Kedves rabbi, és mi az ön története?

A főrabbi elmondta, hogy 1936-os születésű lévén, gyermekfejjel élte át a  vészkorszakot. Szavait Heisler András fordította. 

– Önt deportálták is? – kérdezte Macron a főrabbitól, mire az nemet intett.

– Mi gettóban voltunk. De az Örökkévaló kárpótolt két gyermekkel és két unokával.

Heller Ágnes sírjánál az elnök egy virágcsokrot helyezett el, hosszan nézte a sírkövet, majd a Heller család közelben álló tagjaira mosolygott. A sír meglátogatása után volt alkalmam odalépni az elnökhöz, hogy megkérdezzem tőle, hogyan találkozott Heller Ágnessel. Macron azt válaszolta: először a szövegeit olvasta, amelyek megragadták, mert azok fontos elemzések, analízisek voltak Európáról. „Már sokkal előbb olvastam őt, mielőtt találkoztunk volna személyesen” – tette hozzá. Egyébként személyesen csak kétszer találkoztak – tudtam meg tőle –, de többször váltottak levelet.

Heisler András és Kardos főrabbi ezután az emlékműhöz kísérték el az elnököt, akinek útközben egy követ csúsztattam a kezébe: arra majd szükség lesz az emlékműnél. Így is történt, ugyanis az államfő Heisler Andrással együtt helyezte el az emlékezés köveit az emlékműnél. Mielőtt visszaszállt volna a kocsijába, Heisler Andrástól egy francia nyelvű Heller-kötetet kapott ajándékba, amelynek ez volt a címe: Au-delà de soi – Identité et représentation (Az énen túl – identitás és képzet). Majd kocsiba ült, s magával vitte a Mazsihisz-elnök jókívánságát, aki így búcsúzott tőle: „jó tárgyalást, köztársasági elnök úr”, mire Macron biccentett és a bal kezét a szívére tette.

Az államfő jókedvűnek és elégedettnek tűnt a rövid, mintegy negyedórás látogatás alatt, ellentétben a francia stábtagokkal, akik közül egy fehér egyenruhás tiszt félrehívott, s leszidott, amiért kérdeztem az elnöktől. Késésben vagyunk, morogta, és nem lett volna szabad kérdezni, arról pedig nem volt szó, hogy a sírhely után ehhez az emlékműhöz is eljövünk. Mit is felelhettem volna erre? Igaza van, Monsieur, erről tényleg nem volt szó. De hát így alakult.

Fotógalériánkban Nagy Ákos pillanatképeit láthatják a látogatásról: