Izraelben csak néhány helyen marad kötelező a maszkviselés, megszüntetik az eddig általánosan minden zárt nyilvános térben érvényes maszkiviselési kötelezettséget. Eddig a hír, innen az emlékek a korona-kor három évéből. Silló Sándor írása.
Visszatérő rémálmom, hogy az izraeli buszokon minden állomás után elhangzó csipkelődő mondatokat dörgi egy égi hang: Bocsika! Maszika! Ezen a buszon nincs helye a korona vírussal történő megfertőződésnek!
A bikfanyelvű szózat után, maszkos Bosch-figurák hajolnak fölém – jóval a megengedett két méteren belülre –, és az anyaszült meztelen pofámra mutogatnak meg a sajátjukra.
Kutatok a zsebeimben a táskámban, végül a maszkos kerubok kiűznek a édenbuszból a fertőzés kietlen sivatagába…
Itt verejtéktől csatakosan felébredek. A rémálomnak vége.
Pár napja nem kötelező Izraelben a maszkviselés kivéve néhány különösen fertőzésveszélyes helyen, a kórházakban, az idősotthonokban, a repülőgépeken, és az Izraelbe érkezés után, a negatív PCR teszt megérkezéséig kötelező házi karanténba utazáshoz. A meztelen arc paradicsomi állapota jön újra.
Vége. Nem akarok óvatosan fogalmazni! Vége!
Az első hetekben úgy léptünk ki az utcára, mintha lopni indulnánk. Mintha valami társas táncot lejtenénk egy hatalmas teremben, úgy kerülgettük egymást a járdán. Úgy hajtottuk előre a fejünket a lázmérőzéshez a boltok ajtajában, mintha csak köszönnénk. Megtanultunk a két métert betartva tüntetni.
Aztán az egész egy társasjátékká szelídült.
Nem csüngtünk már a híreken, számolgatva a betegek és a halottak arányát. Visszaadtuk a facebookon szerzett virológus diplománkat, vendégeket hívunk, kirándulunk, strandolunk.
És lassan – reméljük – végleg elfelejtjük.
A szigorú kijárási tilalom idején nem sokat fotóztam. Untam a szemben lakó szomszédokat az ablakokban, a teraszokon, de azért pár kép készült
Emlékeztek?