Goldmann Tamás: Jó lenne, ha a zsidóságot nemcsak a holokauszttal azonosítanák

– A holokauszt mindig szorongás, nagy szorongás. De jó lenne, ha a zsidóságot nem csupán a holokauszttal azonosítaná a többségi társadalom – nyilatkozta Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke a Szemlélek.hu portálnak, amely a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából készített vele interjút. Ebből idézünk.

– Én úgy 3 éves lehettem, mikor először lezsidóztak. Onnan emlékezetes ez, hogy nagyanyám egy verset is írt erről – mondja Goldmann Tamás az interjúban, amelyben elmondja, hogy minden városban van külön emléknapja az onnan elhurcolt zsidóknak. „Ez nálunk, Pécsett július negyedike, amikor hittestvéreinkkel elindult a halálvonat… Pécsről közel négyezer embert vittek el" – hangzik el a beszélgetésben. 

Goldmann Tamás kitér arra is, hogy „akinek a nevét ismerjük, az nem halt meg teljesen, ezért április 16-án fel szoktuk olvasni az áldozatok nevét, mind a négyezer nevet. Amikor felolvassuk a négyezer pécsi áldozat nevét, úgy, ahogy annak idején lejegyezték, a számok emberekké válnak. Hallod, hogy Kovács József, Kovács Józsefné, és aztán Kovács Jocika vagy Kohn Jocika vagy Sárika következik, és nincs beleírva, de érzed, hogy ott egy gyerekről van szó, velük együtt egy egész családról. Apa, anya, gyerekek. Apa, anya, gyerekek. Ritmusa van, és ez igazi dráma".

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára ez a zsoltár: „áldjad lelkem az urat és ne feledd, hogy mennyi jót tett veled”, a pécsi hitközség elnöke ezt válaszolja:

– Egyik nagyapám nevelőapja ortodox vallásos ember volt, Auschwitzban megölték. A nagypapám mindig azt mondta: ha ez megtörténhetett, akkor nincs Isten. A zsidó emberek a holokauszt után többnyire vagy vallásosak lettek, vagy ateisták. Sokáig én is azt gondoltam, hogy nekem a vallással nincs dolgom, mígnem egy pszichiáterrel való beszélgetés éppen az ellenkezőjére rá nem döbbentett. Mert nekem ezzel van dolgom: 

felismertem, hogy a nagyapám cinizmusa élt bennem tovább, és ez rendben is van, lehetek cinikus, de az a cinizmus legyen az enyém, és nem a nagyapámé. No, ezzel azóta is küzdök. 

És van az a mondás ezzel kapcsolatban, hogy sosem azt kell kérdezni, hogy „hol volt az Isten?”, mert Ő mindig mindenhol ott van, hanem azt, hogy „hol volt az ember?” Ezzel sem tudtam még mit kezdeni… A holokauszt mindig szorongás, nagy szorongás. De jó lenne, ha a zsidóságot nem csupán a holokauszttal azonosítaná a többségi társadalom. Emlékszem a pillanatra, amikor egyszer valaki azt mondta, hogy nem azért jó zsidónak lenni, mert volt a holokauszt. Különös módon engem ez teljesen felszabadított. Az, hogy van más koncepció is".

A teljes interjút ITT olvashatják. Címlapkép: Goldmann Tamás/Facebook