05.30. 20:13, kimenete: 05.31. 21:32 
Forrás: Globusz.net / Le Figaro
Három és fél millió néző, a hallgatóság 13,7 százaléka követte március 9-én este a France 2 francia közszolgálati tévécsatornán fő műsoridőben, 20 óra 35 perctől 23 óráig tartó műsort az úgynevezett kerékpárstadioni razziáról - a párizsi zsidók 1942 júliusában történt elhurcolásáról.
A műsor nézettsége megelőzte a Nouvelle Star című francia valóságshowt is, és ezzel a második helyre került az adók versenyében. Az estet Roselyne Bosch „La rafle" - A razzia - című, a francia mozikban szerdától vetített, részben Magyarországon forgatott filmjének bemutatója alkalmából szervezte a France 2.
A Les Échos a nácikkal való II. világháborús francia kollaboráció egyik - vagy talán éppen „a" - legszégyenletesebb epizódjának nevezi a Vél d'Hiv-i razziát, amelynek során 1942. július 16-án 4500 francia csendőr közreműködésével 13 ezer zsidót tartóztattak le. Ez a tettesek szemében csak félsiker volt, a nácikkal kollaboráló vichy-i kormány ugyanis 25 ezer zsidó összegyűjtését tűzte ki célul. A foglyokat először a Vélodrome d'Hiver kerékpárstadionba zsúfolták össze szörnyű egészségügyi körülmények között, majd átszállították őket a Loiret megyei Beaune-La-Rolande táborba, ahol a gyermekeket, mielőtt deportálták volna őket a német megsemmisítő táborokba, elválasztották szüleiktől. A náci megszállás idején lezajlott tragikus esemény 1995. júliusi évfordulóján Jacques Chirac volt francia elnök ismerte el először, hogy a francia állam is felelősséget viselt a második világháború során - a náci megszállás és a vichy-i kollaboráns kormány időszakában - összesen mintegy 75 ezer zsidó állampolgárának halálában
Roselyne Bosch a forgatáson (Fotó: Le Figaro)
Roselyne Bosch, Ilan Goldmannak, a film producerének a felesége újságíróként kezdte, majd maga is filmproducerként, forgatókönyvíróként és rendezőként folytatta pályáját. Régóta készült arra, hogy filmet forgasson erről a témáról. Éveken át gyűjtötte a dokumentumokat. Pedagógiai célzatú, látványos filmjének történelmi tanácsadója Serge Klarsfeld, az ismert antifasiszta ügyvéd volt.
A Le Figarónak nyilatkozva Roselyn Bosch elmondta: bár ő maga nem zsidó, a filmet producerként jegyző férjének családja révén megadatott számára, hogy felfedezze a zsidók humorát, életszeretetét és életfilozófiáját. Az évek során megtudta azt is, milyen mély traumát éltek át az érintett családok az 1942 évi razzia idején. Ez adta az indítékot számára a film elkészítéséhez. Ez nem „még egy film a háborúról" - mondta a lapnak - mert rá kellett jönnie, hogy nem készült igazi film a francia gyerekek deportálásáról, ő pedig a éppen gyerekek szemszögéből kívánta vászonra vinni a tragédiát, felelevenítve az egyik túlélő, az akkor 11 éves Joseph Weismann történetét. (A férfi, aki ma már nagyapa, maga is jelen volt a France 2 estjén.)
A rendezőnőnek Serge Klarsfeld megmutatta a francia belső elhárítás, a Renseignements généraux 1942 évi jelentését, amelyben többek között az szerepelt, hogy „Franciaország még nem elég antiszemita ahhoz, hogy eltűrje a zsidók tömeges deportálását". Ez Roselyne Bosch szerint bizonyítja, hogy bár voltak ambivalens érzések a zsidók irányában, a francia lakosság nem volt eleve antiszemita. Rosalyne Bosch fontosnak tartja ezt, mivel, mint fogalmazott, Franciaország volt az egyik leginkább kollaboráns ország, de ugyanakkor egyike azoknak is, amelyekben a leginkább védték a zsidókat. A párizsiaknak köszönhető, hogy mintegy 10-12 ezer ember időben el tudott menekülni, holott zsidókat bújtatni kockázatos volt abban az időben. A terror légköre ellenére sok egyszerű ember volt, aki Igazként viselkedett.
A kerékpárstadiont 1959-ben lerombolták. Az ottani eseményeket megelevenítő jeleneteket budapesti filmstúdiókban forgatták.
