„El akartak minket törölni, de mi itt vagyunk és itt leszünk!”

A fenti címet Fináli Pétertől, a Mazsihisz vezetőségi tagjától vettük kölcsön, aki ezt a mondatot a Facebook-oldalán osztotta meg a múlt hétvégén Bonyhádon lezajlott rendezvény-sorozat kapcsán. Szavai tökéletesen kifejezik a lényeget. Hiszen azáltal, hogy a romos bonyhádi zsinagógában ismét felhangzott a Tóra szava, majd a havdalát követő koncerten táncot jártak az asszonyok, ragyogón megmutatta magát: az elpusztíthatatlan zsidó szellem. 

Szombatköszöntéssel, istentisztelettel, Tóraolvasással gazdagított vallási és kulturális rendezvény-sorozat helyszíne volt Bonyhád városa múlt hét pénteken és szombaton. A mintegy 12 ezer lelkes Tolna vármegyei kisvárosban annak idején virágzó zsidó közösség élt: kétszáz évvel ezelőtt Bonyhád lakosságának még 36 százaléka zsidó volt, s ezzel Máramarossziget után arányaiban ezen a településen élt a legtöbb zsidó, összesen csaknem 1700 ember. A holokauszt után alig 170-en tértek haza, mára azonban egyetlen hittestvérünk sem maradt a városban.

Az 1802-ben épült neológ zsinagóga

A hiányuk ma is tapintható, hiszen a településen járva azt érezni: egykor sokkal jobb napokat látott város ez. A zsidóság elpusztításával lényegében azt a középosztályt tűntették el, amely ipart, kereskedelmet, kultúrát csinál, azaz: civilizációt épít. 

A zsidóság egykori jelenlétére ma már alig emlékeztet valami. A múlt hétvégén megrendezett „kihelyezett szombatfogadás” résztvevőinek tartott várostörténeti sétáján Szabó Tibor, a Völgységi Múzeum történésze a valaha zsidók által emelt közösségi épületeket már nem tudta megmutatni, csak a helyüket. Szerencsére a neológ zsinagóga még áll, igaz, szinte teljesen romos, egyedül a tetőszerkezete új, ami valamelyest megvédi a falakat a további állagromlástól.

A természet bejön az ablakon

Az üresen tátongó ablakokon kívülről befelé nyomakszik a természet, ám a zsinagóga még romjaiban is gyönyörű. Tapintható egykori hittestvéreink emléke, a bimán szinte látjuk magunk előtt Rosenthal Tóbiás főrabbit, amint 1894. április 5-én Kossuth Lajos gyászbeszédét mondja a magyar zsidó közösség előtt. A helyi zsidóság ugyanis itt (is) magyar érzelmű volt: az 1848-49-es szabadságharc és az I. világháború mérhetetlen hosszúságú veszteséglistáin nem kevés bonyhádi zsidó hősi halott nevét lehet felfedezni.

Szívszorító, hogy egy virágzó közösséget úgy el lehet pusztítani egy városból, hogy nyomuk is alig marad – ennél jobban már csak akkor szorul el az ember szíve, amikor Fináli Gábor rabbi lép fel a bimára, hogy Tórát olvasson. 

A budapesti Hunyadi téri közösség rabbija az egyik motorja annak a kezdeményezésnek, amelynek keretében a zsinagóga kiléje „kihelyezett szombatfogadásokat” rendez különböző vidéki városokban. Bonyhádon tavaly volt az első, az idei volt tehát a második, s a résztvevők lelkesültségét elnézve aligha az utolsó. 

Hiszen azáltal, hogy a romos bonyhádi zsinagógában ismét felhangzik a Tóra szava, majd a havdalát követő koncerten táncot járnak az asszonyok, ragyogón megmutatja magát az elpusztíthatatlan zsidó szellem. 

Fináli Gábor fáradhatatlan: nemcsak istentiszteletet vezet és Tórát olvas, hanem több órán át válaszol a zsidósággal kapcsolatos kérdésekre a „Kérdezd a rabbit!” programpont keretében, s még arra is van ereje, hogy másfál órás koncertet adjon együttesével, az Ábrahám fiai zenekarral. 

Az Ábrahám fiai zenekar, énekel: Fináli Gábor rabbi

A péntek-szombat azonban nemcsak vallási eseményekkel telt. Volt borkóstolás (természetesen kóser borokból), sőt Brüll György mádi borász, a Bét Sálom zsinagóga elöljárósági tagja borbemutatót is tartott. Megszokhattuk tőle, hogy mindig különlegességekkel szolgál, s most is így történt: olyan kóser borokat kóstolhattunk a hegyaljai tőkékről, amelyek a minőségüket tekintve is ünnepi italok. 

Remek boraiból vásárolni is lehetett, akárcsak a Danubiana Kft. termékeiből, amely helyi kóser borokkal vonult fel az eseményre. Lehet, hogy rosszul értettük, mindenesetre mintha az hangzott volna el, hogy a kapacitásuk évente 20 millió liter. Ha mégsem ez a pontos szám, akkor bocsánat, mindenesetre valós lehet, mert ez a cég az ország egyik legnagyobb boros vállalkozása. 

Szombat este, havdala után kezdődött az Ábrahám fiai zenekar koncertje, amely frenetikusan sikerült: Fináli rabbi többször megénekeltette a zsinagógai közönséget, s elkövetkezett az a pont is, amikor az asszonyok táncra perdültek. Ekkor azonban nem a meghatottságtól, hanem az örömtől szorult el a torkunk: elvégre ennél szebben nem lehetne emlékezni azokra a meggyilkolt hittestvéreinkre, akik hajdan e falak között énekelték az Örökkévaló dicséretét. Legyen áldott az emlékük!

* * *

A két napos rendezvényt Hetesi Beáta, a Max Nordau társaság elnöke és Moran Birman, Izrael budapesti nagykövet-helyettese nyitotta meg május 23-án. A Budapestről érkezett vendégek mellett Bonyhád, illetve Tolna Vármegye keresztény közösségének képviselői, és más érdeklődők töltötték meg a helyi zsidó hitélet valamikori központját.

A résztvevőket Fináli Péter, a Mazsihisz vezetőségi tagja, és Orbán Tibor, a Tolna vármegyei közgyűlés elnöke köszöntötte, míg a város zsidóságának történetéről Szabó Tibor, a helyi Völgységi Múzeum munkatársa beszélt.

A 2025-ös bonyhádi Nemzetközi Kóser Bor- és Gasztronómiai Találkozó támogatói: Német László, a bonyhádi zsinagóga tulajdonosa; Izrael állam nagykövetsége; Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz); Danubiana Kft., Bonyhád; Max Nordau Magyar-Izraeli Baráti Társaság; Vörösmarty Mihály Művelődési Központ, Bonyhád; Bonyhád Város Önkormányzata, Völgységi Múzeum, Bonyhád; Rittinger Hotel, Bonyhád; Koller Panzió, Bonyhád; Szabad Keresztény Gyülekezet, Tengelic.

Fotók: Mazsihisz.hu