A honfoglaló magyarok és a zsidók – ajánló a legfrissebb Pesti Sóletből

2019. November 04. / 16:28


A honfoglaló magyarok és a zsidók – ajánló a legfrissebb Pesti Sóletből

Megjelent a Dohány utcai körzet havilapjának legújabb, XVII. évf. 10. száma, amelyben többek között bemutatkozik a 135 éves Magyar-Zsidó Szemle, tanulmányt olvashatunk Kohn Sámuel főrabbi (1841-1920) tollából a honfoglaló magyarság és a zsidóság kapcsolatáról, továbbá összegzést olvashatnak Zeév Paskesz, Darvas István és Frölich Róbert rabbik tanításaiból. 


Az elmúlt hónapokban a 2. oldalon a zsidó vallásról, ünnepekről, szokásokról, történelemről, hősökről szóló cikkek szerepeltek régi nagyjainktól, ezen a lap szerkesztői nem változtatnak, ám mostantól a Magyar-Zsidó Szemlét szemlézik. A kiadvány a magyarországi neológ zsidóság legfontosabb tudományos és közéleti folyóirata volt, amely 1884-től 1948-ig jelent meg. Mint olvashatjuk, a Magyar-Zsidó Szemle nem az első magyar nyelvű zsidó periodika, azonban tudományos súlyát és élettartamát tekintve hosszú pályafutása alatt nem akadt vetélytársa. A zsidósággal foglalkozó tudomány minden ágát felölelő folyóirat a magyar zsidó történelem, vallás- és felekezettörténet tárgyában tartalmaz felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot.

„A magyarok és a zsidók történeti szemkörünk legvégső határain találkoztak, és már azokban a régi időkben, a midőn írott tudósításaink a magyarokról egyátalán legelőször tesznek említést, igen közel érintkezésibe jutottak egymással” – olvashatjuk a Pesti Sólet 3. oldalán Kohn Sámuel főrabbi sorait a honfoglaló magyarság és a zsidóság kapcsolatáról, amely a Kazár Birodalomhoz köthető. A magyar és kazár törzseket szoros viszony fűzte össze, márpedig a kazárok zsidó vallásúak voltak: „a kozárok nagy része orosz, arab és zsidó kútfők összevágó tudósításai szerint, a mint ezt az összes tudományos világ és újabb hazai történetíróink is egytől egyig elismerik, a VIII. század második felében zsidó vallásra tért. Országuk a vallásos türelemnek ép oly ritka, mint utánzásra méltó példáját mutatta: zsidók, muhammedánok és pogányok, utóbb keresztények is, békés egyetértésben éltek ott egymás mellett”. 

Kitér arra is, hogy „a régi magyar hagyomány szerint, ama száznyolcz nemzetség közt, mely a honfoglaló magyar népet alkotta, egy Zsiday nemzetség is volt. E hagyomány, úgy látszik fentartotta a régi magyarok zsidóhitű bajtársainak emlékét. Magát a »zsidó« szót a magyarok valószínűleg vagy közvetve a kozárok által, vagy pedig az oroszoktól vették át s ide hozták már magukkal”.

A lap hetedik oldalán olvasható a Négy csütörtök, négy rabbi című írás, amely a Dohány körzet Talmud-Tórájában szeptember 3-án Négy kedd, négy rabbi címmel indult előadássorozatról számol be. Az ünnepek miatt októberben csütörtökönként négy rabbi adott tanítást a Tóráról, vallásról és sok-sok érdekességről a zsidóság kapcsán – az előadások  novembertől újra kedden lesznek. Zeév Paskesz, Darvas István és Frölich Róbert előadásaiból szemezgetnek a szerkesztők ebben az összeállításban. 

A sort októberben is Zeév Paskesz nyitotta, s ismét rengeteget tanultunk – olvashatjuk. Ráadásul, úgy, mint ha egy baráti beszélgetés során mesélne, s azt mondaná: „Te figyelj”, vagy „képzeld el,…” És mi, Tórában jártasak és kevésbé jártasak, tágra nyílt szemekkel figyeltük, elképzeltük. 

Az amerikai hadseregben a II. világháború idején is működtek tábori rabbinátusok. S akadt egy központi szervezet, amely a háborúval kapcsolatos vallási kérdésekben foglalt állást. Frölich Róbert főrabbi ezek közül ismertetett kettőt. 

Darvas István most Dávid királyról beszélt, aki Bethlehemben született, 2584-ben a zsidó, és i.e. 907-ben a nem zsidó időszámítás szerint. Édesapja, Jishaj egyike volt a négy bűntelen embernek.  (Markovics Zsolt előadása ezúttal elmaradt.)

A pozsonyi neológ nagyzsinagóga sorsát sokan ismerik. A hatalmas, gyönyörű épületet 1967-ben lerombolták, arra hivatkozva, hogy útjában áll az akkor épített új dunai hídnak. A legutóbbi pozsonyi sétán – itt a Pesti Sóletben – Dési János már felidézte  szomorú történetét. Most azt írja: jegyezzük fel azt is, a szocialista Szlovákia elpusztította a másik szép zsinagógát, az ortodoxot is a vár aljában. Szerencsére a harmadik, ahová most a 8. oldalon elzarándokolunk, megmaradt: ez a Pozsony belvárosában, a Heyduk utcában (ulica Heydukova 11-13) található, szépen felújított, ma is használt zsinagóga. 

A 9. oldalon, a Tudomány rovatban Apa és fia: kiemelkedő magyarok – száz éve halt meg Eötvös Loránd (1848-1919) címmel olvashatunk megemlékezést a korán elhunyt Eötvös Józsefről és fiáról, Lorándról. Eötvös József a kiegyezés után a közoktatás reformereként kiemelkedő tevékenységet folytatott a magyar közoktatás megújításáért, haladó, szabadelvű politikusként az ő érdeme a nemzetiségek egyenlőségének előmozdítása. A nagy politikus fia, Loránd is kiemelkedő alakja lett hazánk történetének – írja Szentgyörgyi Zsuzsa, aki a cikkét így zárja: „Az idén száz éve elhunyt Eötvös Loránd személyét, alkotásait az utókor nagy becsben tartja. Egyetem, iskolák sora őrzi a nevét. Mi több, a Magyar Tudományos Akadémiától nemrég, államosítással elvett kutatóhálózat is az ő nevét hordozza. Nagy kérdés, vajon hogyan reagálna erre a lépésre a tudós, aki nemcsak tagja, hanem 1889 és 1905 között elnöke is volt a Széchenyi István és más jeles kortársai által alapított tudóstársaságnak”.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Merre tovább, vidéki zsidóság?
2019. Október 28. / 14:06

Merre tovább, vidéki zsidóság?

Megemlékezések
Egy rabbi a katonai diktatúra ellen: reformrabbit gyászol Brazília
Zsidó világ
Kirándulás Szombathely zsidó emlékeinek megtekintésére

Kommentek