Szabad a szerelem: A Valentin-nap és a zsidókérdés

Egy ismeretlen keresztény szentről nevezték ugyan el Valentin napját, de szegények semmi lényegi köze nincs a szerelem mára teljesen világivá vált ünnepéhez, úgyhogy vallásjogilag nincs akadálya, hogy mi is részt vegyünk benne, úgyhogy köszöntsék fel gyorsan szívük választottját, éljen a szerelem.

„Szeressük egymást, gyerekek” – tanította egy zsidó bölcs, Seress Rezső és szerény javaslata teljes összhangban van a zsidó joggal, amely megengedi, hogy ünnepeljük a Valentin-napot, amely nem tilt semmit, amitől nő a szeretet a világban.

Vágjunk bele. A korai keresztény egyháznak számos mártírja és szentje viselte a Valentin nevet, a leghíresebbé vált közülük, a mai ünnep névadója a 3. században élt időszámításunk szerint (amely szintén egy zsidóval, a názáreti Jézussal kezdődik) Annyit tudunk róla, hogy Rómában teljesítette papi szolgálatát és megégették. Mivel mindössze ez maradt ránk róla, ezelőtt 49 évvel a római katolikus egyházi naptárból szegény ki is került, igaz, hogy akkor már régen világhírű volt a szerelmesek gyámolaként anélkül, hogy bármi köze is lett volna mindehhez.

Homályba vesző élete lezárulását 1000 évvel követően egy félreértés tette naggyá őt. Az 1300-as években a híres Canterbury mesék írója, Geoffrey Chaucer említette egy verssorban, hogy Valentin napján jönnek a madarak, hogy társat válasszanak maguknak (ez az a nap Chaucer szerint tehát, amikor minden madár társat választ, ahogy a mi híres népdalunkban áll). Az udvari, lovagi szerelem felvirágzásának időszaka ez, a késő középkor világa, amely jó termőtalaja volt a Chaucer-sorban elvetett romantikának és kikelt belőle a Bálint nap kultusza. A szinte ismeretlen katolikus szent átaludta az ókor végét és majdhogynem az egész középkort, hogy jó ezer év után a Múzsa csókja, Chaucer új életre keltse. Ez annál is szebb, mert Chaucer felismerhetően nem rá gondolt, február 14-én még tél van, még nem érkeznek meg a madarak, hogy szerelmesek legyenek. Összekeverhették egy másik Valentinnel. Az 1400-as évektől elindultak útjukon a szerelmes költemények, egy vers fenn is maradt közülük, az első Valentin-napi üdvözlőlap tulajdonképpen, azóta a felpezsdült vér tüze borítja lángba ezt a napot (kritikusabbak szerint a nyál tengere önti el).

Az ismeretlen, tévedésből névadóvá vált szenttől tehát meglehetősen távolra került a Valentin nap, kérdés, hogy ünnepelhetjük-e, nem veszünk-e részt ezzel mégis tiltott vallási szertartásban. A kommentátorok szerint nem, meg lehet nyugodnunk.

A Talmud értelemszerűen nem foglalkozik a Valentin-nappal (más nem zsidó ünnepekkel a tiltott vallási szertartásokkal foglalkozó Avoda Zara traktátusban foglalkozik), de azért jól kikövetkeztethető, mit gondol a kérdésről a zsidó hagyomány.

Az utolsó Izrael teljes közössége által elfogadott törvénygyűjtemény, a kora újkori Sulhan Aruh a fantasztikus észak-izraeli kisvárosban, Cfáton születik és egy lengyelországi rabbi kommentárjával együtt terjeszti ki érvényét az askenázi világra is. A mi vitáinkban, ha a Sulhan Aruhból indulunk ki, az ő szava meghatározó. Ő, Moshe Isserles pedig azt mondja, hogy ha egy zsidóságon kívüli szokás jótékony, világos, mi célt szolgál, nincs benne semmi ködös és gyanús, és gyakorlása nem vallási szándékú, számosan követik vallási indítékok nélkül, akkor nyugodtan csatlakozhatunk, ha a zsidóság hitgyakorlatát nem sérti, amit művelünk.

Márpedig csokit venni, szívecskét vágni ki kartonpapírból, kézen fogva sétálni a réten szép dolog és nem vallási gesztus, az udvari szerelemből alakult és a fogyasztói társadalom pörgette föl még jobban, szóval nincs semmi akadálya, a legszigorúbb kommentátorok sem tiltják meg, csak annyit jeleznek, hogy ha valaki különösen körültekintő, akkor azért inkább maradjon távol. Szabályt azonban nem sért senki, úgyhogy tegyék, amit a szívük diktál szerintünk – ugyanez vonatkozik különben a szilveszterre is, bulizzanak csak és egyáltalán, mindenki érezze magát a lehető legjobban.

Az élet ugyanis tovaszáll, a sír magába zár, szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért – ahogy a fentebb már idézett nagy zsidó bölcs mondta.