Holnap kezdődik Párizsban a XXXIII. újkori nyári olimpia, holnapunkon a játékok ideje alatt közölt írásainkban megünnepeljük a múlt legnagyobb magyar zsidó olimpiai bajnokait, felelevenítve teljesítményüket és halhatatlan szellemüket. Első írásunkban Hajós Alfréd előtt tisztelgünk, aki az építészetben és a sportban egyaránt jeleskedett.
1896. április 11. sporttörténelmi dátum: ezen a napon rendezték az olimpiatörténet első úszóversenyét az első újkori játékokon Athénben, amelyet Hajós Alfréd nyert meg: a 100 méteres távon diadalmaskodott. Nem sokkal később 1200 méteren is győzött, elindítva a magyar úszósportot világhódító útján. Legendássá vált az a válasza, amelyet az éremátadón, az akkori görög uralkodó, I. György király kérdésére adott. „Hol tanult meg ilyen jól úszni?” „A vízben!”
Az első magyar olimpiai bajnokként és a világ első olimpiai bajnok úszójaként ismeret és tisztelt Hajós igazi polihisztor volt, aki sportolóként, edzőként és építészként is nyomot hagyott.
Hajós Alfréd eredetileg Guttmann Arnoldként született 1878-ban egy szegény zsidó családban, és 1955-ben hunyt el. Négyévesen tanult meg úszni, már 1895-ben megnyerte a 100 méteres úszást a nem hivatalos Európa-bajnokságon. A következő évben, 1896. április 11-én történelmet írt az első újkori olimpiai játékokon Athénban, amikor 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is aranyérmet nyert, és ezzel kiérdemelte a görög trónörököstől a „Magyar Delfin” nevet.
Hajós nem csak úszó volt. Tornában és atlétikában egyaránt jeleskedett, és futballkarrierje is figyelemre méltó volt. A Budapesti Torna Clubban játszott, 1901-ben és 1902-ben bajnokságot nyert, továbbá részt vett Magyarország első válogatott mérkőzésén. A későbbiekben szövetségi kapitány lett, majd 1897-től játékvezető és egyike az Európában legtöbb nemzetközi válogatott meccset vezető bíróinak. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), az Úszó- és a Tornaszövetség társelnöke, valamint tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak is.
A Műegyetemen folytatott tanulmányai után Hajós neves építészekkel, köztük Lechner Ernővel dolgozott együtt, mielőtt 1907-ben megnyitotta saját tervezőirodáját. Eleinte szecessziós, majd eklektikus, kiforrott korában konstruktív, modern szellemű, leginkább olasz hatású stílusban alkotott. Nevezetes tervei közé tartozik a Magyar Általános Hitelbank palotája Szabadkán, a miskolci Lichtenstein-palota, a Vakok Intézete, a debreceni Aranybika Szálló és a Református Egyház Zsinati Központja is. 1945 után a budapesti Vajdahunyad vára, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.
Sportsikereinek köszönhetően kezdetben mentességet élvezett a zsidótörvények hatálya alól, azonban a nyilasuralom idején bujkálnia kellett. Emberi nagyságát példázza, hogy még ekkor is inkább másokon próbált segíteni.
Hajós hatása túlmutatott sport- és építészeti sikerein. Jelentős szerepet játszott a magyar olimpiai mozgalomban, sportújságíróként tevékenykedett, és hozzájárult a második világháború utáni újjáépítési erőfeszítésekhez. Elismerései közé tartozik az Építészi Aranydiploma, a sportérdemérem arany fokozata, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oklevele és az Ybl Miklós-díj.
A posztumusz kitüntetett Hajós tagja az Úszósport Hírességek Csarnokának és a Zsidó Sporthírességek Csarnokának. Hagyatékának szobrok, emléktáblák és a róla elnevezett intézmények, mint például a Hajós Alfréd Általános Iskola és a Hajós Alfréd Társaság, állítanak emléket, biztosítva, hogy a sporthoz és az építészethez való hozzájárulása soha ne merüljön feledésbe.
Zucker-Kertész Lilla