Olimpiai sorozatunk negyedik részében a legsikeresebb magyar tornászunk, Keleti Ágnes pályafutását elevenítjük fel. Keleti Ágnes története nem egyszerűen egy kivételes tehetségű sportoló élettörténete, hanem példázat és vigasz: az ember nem arra született, hogy legyőzzék, mindig több, nagyobb és erősebb lehet a körülményeinél.
Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, a család később Keletire magyarosított. 1937-től 1938-ig a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt.
1939-ben lett a válogatott tagja, első magyar bajnokságát 1940-ben nyerte, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. A német megszállást követő időszakot hamis papírokkal vészelte túl. Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről.
A második világháború után, 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok és hétszeres csapatbajnok lett.
Pályafutása csúcsára 1956-ban a melbourne-i olimpián ért: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.
Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni. Keleti Ágnes olimpiai eredményeivel (10 érem, ebből 5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolónője.
Idén januárban töltötte be a 103. életévét!
Isten éltesse sokáig köztünk, nagy szükségünk van rá!