Adjunk teret: Egy lépés hátra néha közelebb hozhat?

A tér nem ellensége egy kapcsolatnak; ez a titkos összetevő, amely virágzóvá teszi azt. Érezte már úgy, hogy a partnerének több térre van szüksége, mint önnek? Vagy talán ön az, aki egy kis lélegzetvételre vágyik, miközben társa minden pillanatot együtt akar tölteni? Minden kapcsolat az arányok megtartásáról szól közelség és függetlenség között. Hogyan tudjuk megtartani a személyes tér iránti igényünket anélkül, hogy megbántanánk a másikat?

Minden azzal kezdődik, hogy megértsük a különféle kötődési stílusotokat, kedvesen kommunikáljunk, és megtaláljuk annak módját, hogy mindkét fél szükségletei egyensúlyban legyenek.

A tér nem egy csúnya szó

Fontos tisztázni, hogy az, ha valakinek térre van szüksége, nem jelenti azt, hogy eltávolodik a másiktól, vagy kevésbé szereti őt. Sőt, ha időt szakít saját magára, az gyakran erősebbé teszi a kapcsolatot. Nagyjából, mintha egy akkumulátort töltenénk fel. A saját feltöltődésünk által a kapcsolatba is több energiát tudunk belevinni. Minden embernek egyedi küldetése és belső fénye van, amit ki kell fejlesztenie. A személyes fejlődés nem egy önző küldetés, hanem alapvető fontosságú igény. És amikor egyénileg fejlődünk, teljesebben tudunk megjelenni a társunk mellett is.

A kibeszélés varázsa

Itt jön a trükkös rész: ha nem beszélünk arról, hogy térre van szükségünk, az a másik számára elutasításnak tűnhet. Ezért a tiszta, kedves kommunikáció a titkos hozzávaló, hogy egyensúlyt teremtsünk az „énidő” és a „miidő” között.

Az üldöző-távolodó dinamika

Érezte már úgy, hogy üldözi partnerét a kapcsolatért, miközben ő visszavonulna – vagy épp fordítva? Ezt a gyakori dinamikát „üldöző-távolodó” ciklusnak nevezik, és meglehetősen gyakori jelenség. A következőképpen működik: Az üldöző vágyik a közelségre, és szoronghat, amikor a partnere elhúzódik. A távolságtartó úgy érzi, hogy a túl sok együttlét túlterheli, és visszavonul, hogy megvédje függetlenségét.

Ez a „Miért húzódsz el?” és a „Miért fojtogatsz?” végtelen körforgásává válhat. A megoldás? Mindkét partnernek alkalmazkodnia kell: Ha ön az üldöző, próbáljon megnyugodni, és bízzon abban, hogy a partnere térigénye nem önről szól. Ha ön a távolságtartó, akkor proaktívan nyugtassa meg a partnerét, és iktasson be minőségi időt a kapcsolat helyreállítására. Ha kilép a körforgásból, olyan kapcsolatot hozhat létre, amelyben a tér és a kapcsolat egyaránt megfér egymás mellett.

A ritmus megtalálása

A kapcsolatok akkor virágoznak, ha egyszerre tisztelik az egyéniséget és az összetartozást. Igen, egy pár vagyunk, de két egyedi egyéniség is egyben, saját szükségletekkel, célokkal és feltöltődési módokkal.

Legyünk teljesen jelen, amikor együtt vagyunk: Használjuk a külön töltött időt a feltöltődésre, hogy amikor a másikkal vagyunk, akkor valóban vele legyünk. Értékeljük azokat a módokat, amelyekkel a partner támogatja a mi tér- vagy kapcsolatigényünket. A hála erősíti a bizalmat.

Ahogy a Kohelet 4:9-ben olvasható: „Kettő jobb, mint egy”. Még a legerősebb párkapcsolatok is akkor virágoznak, ha mindegyikük ápolja a saját önérzetét.

A tér nem ellensége a kapcsolatnak; ez a titkos összetevő, amely virágzóvá teszi azt. Ha nyíltan kommunikálunk, kedvesen szabunk határokat, és az egyéniséget, valamint az együttlétet egyaránt előtérbe helyezzük, olyan kapcsolatot hozunk létre, amelyet kiegyensúlyozottnak, teljesnek és szeretettel telinek érzünk majd.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla