04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
A koronavírus testi betegség, de a félelem, a bezártság, a szeretteinkért érzett aggodalom és az, hogy nem ölelhetjük őket magunkhoz, súlyosan károsítja a lelket is, ami pedig ismét visszahathat fizikai állapotunkra. Szükség van orvosok mellett – most van szükség igazán, lelkészekre, rabbikra is, a hit vigaszára.
A Zsidó Hírügynökség éppen ezért sorozatot indított, amelyben fontos rabbik adják közre bölcs, vigasztaló gondolataikat. Minden nap megosztunk egyet Önökkel írásaikból. Maradjunk együtt. Vigyázzunk egymásra, kövessenek minket.
Elsőként a fiatal, nyitott ortodox amerikai rabbi, Shmuly Yanklowitz gondolatait közöljük.
A koronavírus súlyos terhet rakott az emberiség vállára, de közös, összehangolt fellépéssel, együttérzéssel és elszántsággal megállíthatjuk, mielőtt még több élet vész el értelmetlenül.
Az emberek félnek és nem ok nélkül. De a remény nem veszhet el.
1. „Felelősök” keresése helyett segíts inkább
Látjuk, hogyan engedte szabadjára ez a válság a legrosszabb ösztöneinket. Mivel a járvány Kínából indult e, némelyek a kínaiakat, vagy egyenesen az ázsiaiakat kezdték hibáztatni a kitöréséért, aki abszurd. Továbbá voltak olyan zsidó közösségi vezetők is, mint az az ultraortodox rabbi, aki az LMBTQ-közösséget tette felelőssé a koronavírus terjedéséért.
Ez a legrosszabb dolog, amit csinálni lehet, beleesni ilyenkor, amikor különösen nagy szükség van az együttműködésre, a gyűlöletkeltés csapdájába. A gyűlöletkeltés most különösen súlyos károkozás. Nem csak mérgez, de el is terel a valódi, gyakorlati megoldások keresésétől. Ahelyett, hogy azokhoz csatlakoznánk, akiknek a legfontosabb dolguk felelősöket kinevezni, keressünk inkább egy segítő-csoportot és hozzájuk csatlakozzunk. Van úgy, hogy nem tudunk annyit segíteni, amennyit szeretnénk, mert távol kell maradnunk a rászorulóktól, de valamennyit távolról is lehet tenni, épp ennek a módjait kell kitalálnunk.
2. Félj felelősen
Igen, kicsit félnünk kell. Nem szabad hinni azoknak, akik szerint minden rendben van, ne törődj az egésszel, élj tovább úgy, mint eddig. Természetes emberi vonás, hogy félünk az ismeretlentől és a bizonytalanságtól. Bizonytalan időkben élünk és ezt nem könnyű tartósan elviselni. Ne nyomjuk el, ne tagadjuk le, inkább próbáljuk meg kontrollálni és „termékennyé” tenni félelmeinket.
Engedd meg magadnak, hogy félj. Vigyázz a szeretteidre. De ne hagyd, hogy a félelem megbénítson. Bátran kell döntenünk az olyan helyzetekben, mint amilyennel most is szembenézünk, bátran és világos fejjel, az, hogy aggódunk, felelősségre, végső soron bátorságra kell tanítson minket, hogy jobban vigyázhassunk egymásra.
3. Figyelj a gyengébbekre
A koronavírus olyan, mint a Biblia-beli Ámálék, a zsidók ősellensége, aki a hátramaradókra, a gyengékre támadott rá. Ha őket erősítjük, óvjuk, azzal teljesítjük a purimi időszak különösen fontos parancsát, hogy töröljük el Ámálék gonoszságának emlékét az Ég alól. A koronavírus a mi Ámálékünk.
Ebben a korban, amely annyira törekszik arra, hogy szembefordítson minket egymással, hogy felossza a világot „mi”-re és „ők”-re, a járvány emlékeztet bennünket, hogy végső soron csak „mi” van, mindannyian „mi” vagyunk, együtt a járvánnyal szemben
4. Tekintsd szombatévnek a kieső munkanapokat
Az egyik legnagyobb gondolat, amelyet a judaizmus adott az emberiségnek, a szombat, a szent pihenés napja. Nem semmittevés ez, hanem megújulás, a lélek táplálása az elmélyülés révén. A járvány egyik társadalmi „mellékhatása”, hogy sokunkat akadályoz a munkában. Használjuk ki bölcsen ezt a kényszerű pihenőidőt, törődjünk magunkkal és a szeretteinkkel. A testi és lelki feltöltődés megerősíthet minket a betegséggel szemben.
5. Légy megértő
A bizonytalanság és a bezártság ingerlékennyé tesz. Ez a sérülékenység és a fájdalom palástolása. Nem tudjuk, ki min megy keresztül most. A vírus terjedése romba döntötte sokak mindennapjait, akik dolgozni szeretnének a családjukért, élni az életüket. Megértőnek kell lennünk és türelmesnek. A válsághelyzetekben tanulható alázat segíthet meggyógyítani társadalmainkat.
6. A szeretet is „fertőz”
Miközben fizikailag távol kell lennünk egymástól, fontos, hogy az egymás iránt érzett szeretetünk akadálytalanul tovább tudjon terjedni. Terjesszünk derűt, nyugalmat és bizakodást. Ki-ki gondolja át, milyen személyes esélyt jelent ez a súlyos helyzet az ő számára a lelki megújulásra, amely aztán részévé válhat közös erőfeszítéseinknek, hogy túljussunk ezeken a nehéz időkön.
