Schwester Selma: A legendás jeruzsálemi nővér

„A kötelesség öröm" – ez a mondat, Rabindranath Tagore indiai író versének egy sora, függött Selma Mayer (1884-1984) falán.  A modern izraeli egészségügy egyik úttörő alakját m Indenki csak „Schwester Selmának" (Selma nővérnek) hívta. Közel ötven évig szolgált a jeruzsálemi Shaare Zedek Kórház főnővéreként, megmutatva, hogyan lehet egy életet a gyógyítás és a segítségnyújtás szolgálatába állítani.

Selma 1884-ben született Hannoverben, egy szegény zsidó család gyermekeként. Ötéves korában elvesztette édesanyját, aki szülési komplikációk következtében halt meg – komplikációk, amelyeket megfelelő orvosi ellátással meg lehetett volna előzni. Ez a korai tragédia döntően befolyásolta későbbi életútját.

Selma Mayer a Shaare Zedek Kórház főnővéreként. A Recanati család gyűjteményéből . Forrás: the Librarians

Ahogyan saját héber nyelvű emlékirataiban, a „Chayai BeSha'arei Tzedek" (Életem a Shaare Zedek-ben) című munkában írta: „Életem hajnalán elvesztettem édesanyámat, ezért ifjúságom meglehetősen nehéz volt. Ez a tapasztalat mély vágyat ébresztett bennem, hogy másoknak adjam azt, ami nekem hiányzott: az anyai szeretetet és az emberi szeretetet. Ezért választottam az ápolói pályát."

Fiatal felnőtt korában a hamburgi Salomon Heine Kórházban (Heinrich Heine Kórház) kezdte meg ápolói karrierjét. 1906 és 1916 között dolgozott itt nővérként, ahol átfogó orvosi képzést kapott: belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat és szülészet területén szerzett tapasztalatot. 1913-ban ő volt az egyik első zsidó nő, aki német állami ápolói diplomát szerzett. Ez különösen jelentős teljesítmény volt abban az időben, amikor a zsidók számára korlátozott volt a hozzáférés a magasabb szintű szakmai képzésekhez.

Közben Jeruzsálemben Dr. Moshe Wallach 1902-ben megalapította a Shaare Zedek Kórházat. A kórház évekig egy aprócska, képzetlen ápolószemélyzet segítségével működött. Dr. Wallach végül kvalifikált főnővér után kezdett kutatni – és így jutott el Selma Mayerhez. 1916-ban, 32 évesen Selma Mayer elhagyta Németországot és Palesztinába költözött. A kórházban azonban káosz fogadta. Hetekig járkált egy jegyzetfüzettel, mindent feljegyezve, ami szerinte javításra szorul. Így kezdte meg új módszerek bevezetését és a részlegek átszervezését a Németországban tanult szakmai szabványok szerint.

Selma Mayer munka közben Dr. Moshe Wallach mellett a Shaare Zedek Kórházban. A Központi Cionista Levéltár jóvoltából

Selma magára vállalta az addig képzetlen ápolószemélyzet oktatását. Az első világháború alatt járványok törtek ki – tífusz, agyhártyagyulladás és más betegségek. Selma volt az egyetlen diplomás nővér, és a legenda szerint, amikor betegeket fogadott, a sor egészen a Mahané Jehuda piacig nyúlt.

Selma kemény szabályokat vezetett be, amelyek korábban ismeretlenek voltak Jeruzsálemben. Az ápolónők nem csupán gondozók voltak – szigorú higiéniai standardoknak kellett megfelelniük. Speciális egyenruhát és sapkát viseltek a fertőzések megelőzése érdekében; a betegeknek meg kellett fürödniük és le kellett borotválkozniuk felvétel előtt. A kórházi személyzet fehér egyenruhát viselt, a betegek naponta tiszta ruhát és ágyneműt kaptak, és minden betegnek naponta fürdenie kellett.

A munkakörülmények szörnyűek voltak: nem volt elektromosság, vízvezeték vagy központi fűtés. A műtéteket pislákoló petróleumlámpák fényénél végezték, a fürdővizet petróleum tűzhelyeken melegítették. Ilyen körülmények között állandó kihívást jelentett a személyzet toborzása és megtartása. Selma Mayer azonban nem engedett a szabványaiból. Napi 18 órát dolgozott, és ugyanezt a fegyelmet és odaadást várta el másoktól is.

1916 és 1930 között ő irányította az ellátási láncot, az épület karbantartását és a kórház kóser konyhájának működését is. Csak tíz év után kapott asszisztenst a túlterhelő munkateher megosztásához. 

Selma nővér (középen, középső sor) a Shaare Zedek Ápolási Iskola egyik első végzős osztályával. A Központi Cionista Levéltár jóvoltából.

1934-ben, a kórház egykori tejistállójának helyén megvalósította egyik legnagyobb álmát: megalapította a Shaare Zedek Ápolási Iskolát. Dr. Wallach kezdetben ellenezte, attól tartva, hogy az elméleti tanulmányok a gyakorlati tapasztalat rovására mennek. De Selma kitartott. Úgy gondolta, tanítványai mindkettőt megérdemlik – és igaza lett. A program végzősei gyorsan keresett szakemberekké váltak az egész országban.

A leírtak alapján joggal feltételezhetnénk, hogy Selma egy kemény, szigorú asszony volt, aki vasfegyelmmel irányította személyzetét, ám ez csupán a kép egyik része. Selma Mayer mindenekelőtt nagy empátiával bíró nő volt. Másfél méter alatti termete ellenére nem csak szakmai tudásáról, hanem nagylelkű szívéről is ismert volt. Szerény kórházi szobájában szívesen fogadta a személyzetet és a betegeket egyaránt, mentateával és beszélgetéssel.

Bár soha nem ment férjhez, Selma Mayer sosem volt igazán egyedül. Az évek során három elhagyott lányt fogadott örökbe, saját lányaiként nevelve fel őket.

Egyikük, Simcha Calderon, elvesztette édesanyját és árva maradt, amikor apját besorozták az oszmán hadseregbe. Másikukat, Bulissa Danát az apja hagyta a kórházban, abban a hitben, hogy valaki gondoskodni fog róla. Selma igazi anyaként lépett közbe – játékokat vásárolt neki, táplálta zenei szeretetét, és a kedvesség és nagylelkűség értékeire tanította. Amikor Bulissa meghalt az 1948-as Ben Yehuda utcai robbantásban, Selma teljesen összetört. A harmadik lány, Sarina, a kórház falai között nőtt fel. Később orvosi tanulmányokat folytatott és egészségügyi karriert kezdett – pont úgy, ahogyan Selma mindig remélte.

Selma Mayer odaadása az ország történelmének legnehezebb pillanataiban is megmutatkozott. 1929-ben, a hebroni mészárlás során ő volt az egyetlen nővér szolgálatban a kórház műtőjében. 23 órán át megszakítás nélkül asszisztált életmentő műtéteknél a sebesült túlélők tucatjaiért.

1947-ben, az ENSZ szavazása során a zsidó állam létrehozásáról, Selma Naharijában volt szabadságon. Amint meghallotta a híreket és megértette a helyzet súlyosságát, három héten át fáradhatatlanul dolgozott, mindenkivel felvette a kapcsolatot – brit tisztviselőktől kezdve Haganah és az Irgun vezetőkig –, hogy visszatérhessen az ostromlott Jeruzsálembe. Végül engedélyt kapott, hogy csatlakozzon egy páncélozott konvojhoz, és visszajutott a kórházba, ahol jobban szükségük volt rá, mint valaha.

Az 1950-es évek járványos gyermekbénulása alatt ismét helytállt a kihívással szemben. Selma vezette a város egyetlen izolációs osztályát, kiképezte a személyzetet a vastüdő gépek használatára, és biztosította, hogy az osztály maximális hatékonysággal működjön.

Selma Mayer nővér, 1970.

1974-ben, 90 éves korában Teddy Kollek polgármester „Jeruzsálem Méltó Polgára" címet adományozott neki. A következő évben a Time Magazine bemutatta őt egy cikkében, azok közé a nők közé emelve, akik világszerte, életüket mások szenvedésének enyhítésének szentelték.

Élete a szerénységet, a rendet és a szolgálatot tükrözte – a német ápolási hagyományokban gyökerező értékeket. És mindenekelőtt ápolók generációit tanította az együttérző gondoskodás lényegére. Ma Schwester Selma portréja a Shaare Zedek Kórház előcsarnokában függ. Az ő öröksége továbbél mindenkiben, aki a kórház ajtaján belép – egy olyan úton haladva, amelyet ő járt ki szeretettel, kemény munkával és megingathatatlan odaadással.

Forrás: The Librarians

Zucker-Kertész Lilla