Napi Talmud - Bava Batra 163: „Két sor"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A tegnapi dáfban megállapítottuk, hogy minden olyan okirat, amelyben a szöveg vége és a tanúk aláírása között kettő vagy több üres sor található, érvénytelen. A mai dáf gemarája a szokásos módon tisztázást követel:

Egy dilemma merült fel a bölcsek előtt: A két üres sor kapcsán, amelyről a bölcsek azt mondták, hogy érvényteleníti az okiratot, vajon ezek a sorok a közöttük lévő térközökkel együtt értendők, vagy esetleg a térközök nélkül?

Minden okiratban van függőleges tér, amelyet maguk a betűk foglalnak el, valamint további függőleges tér a sorok között – a tipográfiában ezt sorköznek nevezik –, amely az olvashatóságot és az esetleges hosszabb betűk elhelyezését szolgálja. Egyértelmű, hogy ha a két sor szélességének megfelelő rést hagynak a szokásos térközökkel, az érvényteleníti az okiratot. De mi van akkor, ha a rés kicsit szűkebb — két sor szélességű, de a sorok közötti tipikus távolság nélkül? Más szavakkal, elegendő hely van két szorosan összezsúfolt sor számára az aláírás felett.

Rav Nahman bár Jichák ekként válaszol:

Ésszerűnek tűnik, hogy ez a sorok térközeivel együtt értendő. Mert ha azt gondolnánk, hogy ez a térközök nélkül értendő, akkor egy sor térköz nélkül mire lenne alkalmas? Következésképpen megállapíthatjuk, hogy itt a két sor a térközeikkel együtt értendő.

Emlékezzünk, hogy ugyanabban a bráitában, amely azt tanította, hogy egy okirat érvénytelen, ha két sornyi üres helyet hagynak a szöveg és az aláírás között, azt is megtudtuk, hogy egy olyan dokumentum, amelyben csak egy sornyi hézag van, kóserEbben az esetben a rendelkezés annyira nyilvánvaló lenne, hogy nem is kellene kimondani.. Rav Náhmán szerint, ha ez az egy sor körül nem lenne térköz, valójában lehetetlen lenne bármit írni ebbe a térbe. Ebben az esetben a rendelkezés annyira nyilvánvaló lenne, hogy nem is kellene kimondani. Ezért nyugodtan következtethetünk arra, hogy az egy soros hézagot megengedő szabály vonatkozik mind a sor magasságára, mind a körülötte lévő térközre. Ebből következően a bráita által említett két soros, megengedhetetlen rés is tartalmazza a két sor által elfoglalt helyet, valamint a körülöttük lévő térközt.

Felmerülhet a kérdés: Míg ma a betűméretet és a sorközt rendkívüli pontossággal tudjuk mérni, a rabbinikus dokumentumokat kézzel írták – és nem mindenki ír azonos méretű betűkkel. Hogyan mérjük tehát, hogy a tér valóban elegendő-e két sor szöveg számára a térközökkel együtt? A Gemara is foglalkozik ezzel az aggodalommal.

Rabbi Sábtái így szól Hizkijá nevében: „A két üres sor hézagát, amelyről a bölcsek azt mondták, hogy érvényteleníti az okiratot, a tanúk kézírása alapján mérendő, és nem az írnok kézírása alapján. Miért? Mert aki hamisítani akar egy okiratot, nem megy írnokhoz, hogy hamisítson.”

Bár nem lehet minden egyes kézírási stílust figyelembe venni, Hizkijá tisztázza, hogy a sorszélességet egy átlagos, nem írnok kézírása alapján mérjük – tehát a tanúké alapján. Az az előfeltevés, hogy az írnokok kisebb betűket írnak; azonban biztosak vagyunk benne, hogy egy hamisító, aki további tartalmat szeretne hozzáadni az okirat utolsó soraihoz, nem fordulna írnokhoz, mert attól tartana, hogy az írnok, akinek megélhetése a tisztességes hírnevétől függ, elutasítaná és feljelentené. Ezért, ha a két sornyi rés elég kicsi ahhoz, hogy csak egy írnok tudna beleírni két sort, az okirat továbbra is érvényes marad.

A mai dáfban a gemara innen folytatja annak vizsgálatát, hogy hogyan mérik a sorközöket. Ahogyan gyakran tapasztaljuk, egy látszólag egyszerű kijelentés — miszerint minden olyan okirat, amelyben két üres sor van a szöveg vége és az aláírások között, érvénytelen — rendkívül összetetté válhat, amikor megvizsgáljuk az összes gyakorlati és konkrét aggályt, amelyek a szabály alkalmazása és elbírálása során felmerülhetnek.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 163 ITT olvasható.