Napi Talmud - Bava Batra 159: „Királyi rendelet"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A rabbinikus tanítások szerint egy férfi nem szolgálhat tanúként olyan ügyben, amely egy közeli rokonát érinti, például apját, testvérét, fiát vagy közvetlen sógorát. Ez logikus: egy közeli rokon valószínűleg túlzottan érintett az ügy kimenetelében ahhoz, hogy elfogulatlan tanú lehessen. A mai dáf azonban egy különleges esetet tárgyal, amely megmutatja, mennyire furcsa lehet ez a rendelkezés.

Valaki (írásban) tanúskodott egy másik személyről, mielőtt annak a veje lett volna, majd később aztán ő lett a veje.

Ha egy férfi (nevezzük Izsáknak) tanúskodott egy másik személy (például Bétuél) ügyében, még nem voltak rokonok. Mire azonban az ügy bíróság elé került, Izsák feleségül vette Bétuél lányát, Rebekát, így rokonok lettek. Mit tegyen a bíróság Izsák írásos tanúvallomásával?

Nem tanúskodhat a saját kézírásáról. Mások azonban tanúskodhatnak.

Ha Izsák a bíróság előtt elismeri, hogy az írásos tanúvallomás az övé, akkor valójában apósa tanújaként szolgál. De más személyek, például a bírósági írnok, feltehetően tanúskodhatnak, hogy látták Izsákot megírni a tanúvallomást, és az ő tanúvallomásuk bekerülhet a bírósági jegyzőkönyvbe. Így Izsák házasság előtti vallomása felhasználható Bétuél ügyének alátámasztására vagy megingatására anélkül, hogy Izsák közvetlenül érintett lenne.

Ha Izsákot nem tartják hitelesnek, akkor miért tartanak másokat hitelesnek az ő vallomása megerősítésére? Hiszen ez a megerősítés is azon a hiten alapul, hogy Izsák őszinte ember, aki igazat mondott.

Mi ebben a nehézség? Talán ez a király rendelete, hogy őt nem tartják hitelesnek, másokat viszont igen, és nem azért, mert hazudna.

A Talmud kifejti, hogy Izsákot nem azért tiltják el a tanúskodástól, mert hazugsággal gyanúsítanák, hanem egy „király rendelete” miatt (erről még lesz szó). Valójában nem feltételezhető a vejekről és sógorokról, hogy mindig hazudnak, hiszen a zsidó történelem legjelentősebb, legőszintébb és legbecsületesebb alakjai sem tanúskodhattak az apósuk mellett:

Ha nem így lenne, vajon Mózes és Áron tanúskodhatott volna a sógoraik javára? Azért, mert a tanúvallomásukat nem tartották hitelesnek? Inkább azért, mert a király rendelete az, hogy nem tanúskodhatnak. Itt is a király rendelete az, hogy ne tanúskodjon a kézírásáról a sógora javára.

De mi az a király rendelete? Ez egy viszonylag ritka rabbinikus kifejezés, amely a Babilóniai Talmudban mindössze két helyen fordul elő (néhány korai midrásban is megtalálható), itt és a Joma 10a-ban. Ott ezt olvassuk:

Rav mondta: Perzsiának az a sorsa, hogy Róma kezébe kerüljön. Rav Kahana és Rav Ási megkérdezték Ravot: Az építők a rombolók kezébe fognak kerülni? Ő azt mondta nekik: Igen, ez a király rendelete. Egyesek szerint azt mondta nekik: Ők is zsinagógákat rombolók.

Rav Kahana és Rav Ási nagyon jogos kérdést tesznek fel: Hogyan lehetséges, hogy a templom újjáépítését engedélyező birodalom végül a templomot leromboló birodalom kezébe kerül? A Talmud két lehetséges választ őriz meg. Az egyik szerint a perzsák nem voltak tökéletesek, és megérdemlik a sorsukat, mert bár nem rombolták le a Templomot, egy meg nem nevezett esetben zsinagógákat romboltak le.

Az első válasz viszont azt magyarázza, hogy ez egy „királyi rendelet”. A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy a király Isten. E válasz szerint úgy tűnik, Rav egyetért tanítványaival abban, hogy Perzsia Róma általi pusztulása igazságtalannak tűnik, de Isten az emberi értelmet meghaladó okokból mégis így rendelte el.

Az, ahogyan a kifejezés a Joma szövegében megjelenik, segíthet megérteni, mi történik a mai dáfban. A Talmud azt kérdezi, hogyan lehet igazságos vagy ésszerű, hogy Izsák nem tanúskodhat, de mások tanúskodhatnak az ő vallomásáról. A Talmud válasza pedig az, hogy Isten így rendelkezett, függetlenül attól, hogy mit gondolunk erről.

A rabbik általában úgy mutatják be a törvény világát, mint valamit, amit emberi elmével meg lehet érteni. Időnként azonban felemelik a kezüket, és azt mondják, hogy a dolgok azért vannak úgy, ahogy vannak, mert Isten így akarja, anélkül, hogy további lehetőséget kínálnának ezen állítás megkérdőjelezésére. Ha komolyan vesszük azt a rabbinikus gondolatot, hogy Isten a világ királya, akkor ez a metafora azt jelenti, hogy a királyoknak - legalábbis néha - nem kell magyarázkodniuk.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 159 ITT olvasható.