Budapesti zsinagógák

BUDAPESTI ZSINAGÓGÁK
(Szerkesztés alatt)

Dessewffy utcai zsinagóga (MAOIH) 
A XIX. század végére a Király utca környéki zsidónegyed átnyúlt a frissen megépült Andrássy út túloldalára is. E környék utcáit zsidó kispolgárok, kocsisok, fuvarosok és hordárok lakták. Leginkább ők látogatták az istállóból átalakított, 1870-ben épült Dessewffy utcai zsinagógát. Az épület szinte kibéleli a kis udvart, amelyben elhelyezkedik. A bensőséges hangulatú imaház több szakaszban épült, ezáltal keverednek stílusjegyei, melyek közül a szecesszió a meghatározó. Az épületen a fehér, a kék és az arany színek váltakoznak. A belső tér dísze az art deco stílusú, carrarai fehér márványból készült tóraolvasó-emelvény.
(Budapest VI. ker., Dessewffy utca 23.)

Zuglói zsinagóga
A 20. század elején egy magánvillát építettek át ortodox jellegű zsinagógának. A főváros legnagyobb kerületének öt zsinagógájából ez az egy maradt fenn, amely egyúttal az ország „legnagyobb mártíremlékműve", mivel a holokauszt idején a szemben lévő nyilasházból ide kísérték át az elfogott, megkínzott zsidókat, és a pincében, illetve a templomhelyiségben tarkón lőtték őket. „A falakat mindenütt vér borította" – hangzott el az akkori házmester tanúvallomásában az 1967-ben lezajlott zuglói nyilas-per tárgyalásán. Ezért a közösség vallási vezetőjének, Kardos Péter főrabbinak a szavai szerint minden egyes szertartásnak, bár és bát micvának, esküvőnek stb., sokkal nagyobb a jelentősége ebben a templomban, mint bárhol másutt. „Mi nemcsak mécsesekkel, kádissal, kavicsokkal, könnyekkel emlékezünk a templomban meggyilkolt testvéreinkre, hanem – minden zuglói mártír felett érzett fájdalmunkat legyőzve – ilyen örömteli szertartásokkal tárjuk a világ elé: Ám Jiszráél cháj! Izrael népe él!"
(Budapest XIV. ker., Thököly út 83.)

Dózsa György úti zsinagóga
A zsinagóga története híven tükrözi a magyar zsidóság sorsát az elmúlt időszakban. Az angyalföldi zsidóság a XX. század elején saját zsinagógát akart építtetni. Az épület tervezésével Baumhorn Lipótot, az Osztrák-Magyar Monarchia neves zsinagóga-építészét bízták meg. Nevéhez fűződik huszonkét zsinagóga építése és megannyi felújítása. Tevékenysége összekapcsolódott a magyar zsidóság emancipációjának és asszimilációjának történetével. Az Aréna (ma Dózsa György) úti zsinagógát a világhírű vallásfilozófus és tanár, dr. Hevesi Simon és Wilheim Joachim avatta fel, zsidó előírások szerint. A zsinagóga és az odajáró hívek két világháború, forradalmak, a fellobbanó antiszemitizmus, a numerus clausus, majd a zsidótörvények tanúi és elszenvedői voltak. Az épület állapota 1945 utánra leromlott, és a holokauszt pusztítása nyomán megfogyatkozott hívek nem tölthették meg. Először ezért állami raktárként használták, mindaddig, amíg a Honvéd Sportegyesület meg nem vásárolta, bokszoló- és vívó szakosztálya számára. Az újrahasznosítás megmentette az épületet a lebontástól, noha zsinagógaként az átépítések miatt nem lehet használni. A jelenlegi hitélet a vívóterem zsinagóga udvarán az eredetileg kultúrteremnek épített, majd zsinagógává felújított épületben folyik.
(Budapest XIII. ker., Dózsa György út 55.)

Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógája
1877-ben épült a Rabbiképző Intézet udvari épületében a diákok számára. Az udvarról előtér vezet a templomba, a bejárat fölött öntöttvas oszlopok tartják a karzatot, mely női hallgatók híján az orgonának és a kórusnak adott helyet. A tér díszei a festett üvegablakok, melyek zsidó jelképeket és bibliai jeleneteket ábrázolnak: az égő áldozati oltárt, kohanita áldást osztó kezet, menórát, sófárt, Noé bárkáját és a sinai-hegyi kinyilatkoztatást. A zsinagóga jelentős liturgikus textilgyűjteménnyel rendelkezik, a holokausztban elpusztult vidéki zsidó közösségek összegyűjtött hagyatékából.
(Budapest VIII. ker., Scheiber Sándor utca 2. )

Frankel Leó utcai zsinagóga
1888-ban épült Fellner Sándor tervei alapján egy korábbi, kisebb imaház helyén. A neogótikus, klinkertéglás templom eredetileg szabadon állt. Földszintes házak, a zsidó mészárszék és hitközségi lakások vették körül. 1928-ban épült köré a budai zsidó hitközség hatemeletes bérháza, amely a Duna felől nyitott, így a templom keleti falát látni engedi. Itt működött a Vörösmarty zsidó cserkészcsapat. A templomot a második világháború alatt istállónak használták. Az épületet 2000-ben felújították, azonban a világháborúban megrongált eredeti képét sajnos nem sikerült teljesen helyreállítani. Napjainkban a zsinagóga körül újra élénk a kulturális és a hitélet.
(Budapest II. ker., Frankel Leó út 49. )

Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga
1872-ben épült, az 1868-as zsidó kongresszust követően a magyarországi zsidó irányzatok között kialakuló ellentétek álltak megépülésének hátterében. Az ország zsidósága a kongresszus után ortodox, status quo ante és neológ hitközségekre szakadt. Az ortodox és a status quo zsidók nem fogadták el magukénak a Dohány utcai zsinagógát. A „Dohánnyal” való versengés szellemében a status quo közösség révén született meg a „Rumbach zsinagóga” a híres bécsi szecessziós építész, Otto Wagner tervei alapján. 
(Budapest VII. ker., Rumbach Sebestyén utca 11.)

Kazinczy utcai zsinagóga (MAOIH)
A zsidónegyed zsinagóga-háromszögének utolsóként felépült zsidó temploma. A Pesti Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség modern, szecessziós épületének koncepciója mintegy a „Dohány” ellenében fogalmazódott meg, majd 1912-ben a Löffler testvérek tervei nyomán realizálódott az elképzelés. Az építészek egy komplex közösségi épületegyüttes tervezésére kaptak megbízást. A zsinagóga köré így székház, óvoda, talmudiskola, konyha és mészárszék is épült. A templomtér ékességei a Róth Miksa üvegművész által festett, mérműves ablakok. A zsinagógát a közelmúltban a magyar és magyar gyökerű amerikai, izraeli fiatalokból álló ortodox hitközség újította fel.
(Budapest VII. ker., Kazinczy u. 27-29. )

Hegedűs Gyula utcai zsinagóga
A Lipótvárosi Imaegylet számára épült 1911-ben Vajda Béla tervei alapján. A tizenkilencedik század végi zsinagógaépítő hullám kitárulkozó hangnemét felváltották a visszafogott, rejtőzködő épületek. Ezek egyike volt a Hegedűs Gyula utcai is, melyet egy lakóház üzlethelyiségéből alakítottak ki. 1927-ben Baumhorn Lipót, leghíresebb zsinagógaépítészünk udvari beépítéssel bővítette a templomot. Az eklektikus stílusú utcai homlokzatot és az udvari neoreneszánszt kiegyensúlyozza Baumhorn visszafogott szecessziója. A belső tér különleges eleme a színes acél- és üvegtető, ami a korszak színház- és mozivilágának felülvilágítóira emlékeztet.
(Budapest XIII. ker., Hegedűs Gyula utca 3. )

Dohány utcai zsinagóga
A pesti zsidónegyed imaházai az 1840-es években már nehezen tudták befogadni a megnövekedett zsidóságot. A nagypolgárokat maga mögött tudó, befolyásos neológ zsidóság köreiben megfogant a nagytemplom építésének gondolata. Európa legnagyobb, 6000 főt befogadó zsinagógája Ludwig Förster bécsi építész tervei alapján épült, a korszakban formabontó öntöttvas szerkezettel. Förster szerint minden zsinagógát az egykori salamoni szentély bibliai leírása alapján kell felépíteni, és ez a hatás érződik a „Dohány” térkezelésében, anyaghasználatán és díszítőmotívumain is. Az 1930-as években a nagytemplomhoz hozzáépült, stílusában a temploméval megegyező zsidómúzeum, melynek helyén egykor Theodor Herzl szülőháza állt.
(Budapest VII., ker. Dohány utca 1.)

Bethlen téri zsinagóga
A neoreneszánsz épület 1876-ban az Izraelita Süketnémák Országos Intézete részére épült, majd imaszobáját 1931-ben Baumhorn Lipót bővítette zsinagógává. A templomtérben három oldalon női karzatok futnak, a fehér és arany színű keleti fal frigyszekrénye fölött pedig oszlopok tartanak timpanonos baldachint. Ezek Baumhorn szecessziós formavilágát tükrözik, és mestere, Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumát idézik. A második világháború előtt itt működött az Izraelita Nőegylet népkonyhája és játszóháza, valamint a Chevra Kadisa segélyező szervezet. A gettósítás idején az épületet szükségkórházzá alakították, amit 1944 végén kifosztottak a nyilasok, sokakat elhurcoltak innen és meggyilkoltak.
(Budapest VII., ker. István utca 17. )

Nagyfuvaros utcai zsinagóga
A XIX. század végén a Külső-Józsefvárost benépesítette a Galíciából és a keleti országrészből érkezett, alacsony egzisztenciájú zsidóság: iparosok, segédek, kiskereskedők és házalók. A Nagy Fuvaros utca környékére a jobb módú zsidó kispolgárság telepedett. A 4. szám alatti házat, ahol korábban vendéglő és kaszinó működött, az Emberbarát Egyesület vásárolta meg a tulajdonostól és az udvar beépítésével emeltek a lakóépületbe zsinagógateret. A Nagy Fuvaros utcai templomot 1922-ben avatták fel. Az épületben a második világháború idején a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekotthona működött. Budapesten itt tartották az üldöztetés utáni első nyilvános zsidó istentiszteletet.
(Budapest VIII. ker., Nagy Fuvaros utca 4.)

Páva utcai zsinagóga
A Tűzoltó és Páva utca sarkára 1923-ban emelt épület Baumhorn Lipót munkája. Az első világháború után fokozatosan felerősödő, fehérterrort és numerus clausust hozó zsidóellenes hangulat következtében a megrendelők kérésére a zsinagóga rejtőzködővé válik: a város felől a belső udvar felé fordul. A belső tér kék, arany és fehér színekben pompázik, olyan zsidó vallási szimbólumokkal díszítve, mint a bibliai királyfiak, Jákin és Boáz oszlopai, a Dávid-csillagos boltozat vagy a falakon indázó makkabeus liliomok. Az 1990-es évekre leromlott állapotú épületet felújították, és köré szerveződött a Holokauszt Emlékközpont: múzeummal, dokumentációs központtal, könyv-, levél- és médiatárral, konferenciateremmel.
(Budapest IX. ker., Páva utca 39. )

Vasvári Pál utcai zsinagóga (EMIH)
A Vasvári Pál utca 5. szám alatti udvarba rejtett épület 1887-ben épült Fellner Sándor tervei alapján. Eredetileg két földszintes ház közé emelték, így az utca felől is látható volt. A templom a Budapesti Talmud Egylet számára épült. A zsinagóga köré U alakban épült lakóházat a közösség tagjai lakták. Életformájuk különösen indokolta, hogy lakóház és templom szerves egységet alkosson: a férfiak számára a tanulás volt a nap legfontosabb tevékenysége, egy életen át. A zsinagógát az 1990-es évek elején felújították, azóta a budapesti Chábád Lubavics közösség imaháza és tanháza. A templom stílusjegyeit tekintve változatos: neogótikus, korai szecessziós és neoreneszánsz jegyeket ötvöz.
(Budapest VI. ker., Vasvári Pál utca 5. )

Újpest, Berzeviczy utcai zsinagóga
Újpesten a második világháború előtt a külvárosi terület legjelentősebb zsidó hitközsége élt. Nagyzsinagógájuk az 1880-as években épült a Berzeviczy utca 8. szám alatt. A saroktelek olyan tájolásra kényszerítette a tervezőt, hogy a templom keleti fala az utcára nézzen. A romantikus stílusú épület saroktornyait a „Dohány”-hoz hasonlóan vörös és sárga téglasávok fedik. Két hagymakupolás torony fogja közre a középső, timpanon és rózsaablak díszítette oromfalat. Az előcsarnok feletti orgonakarzat az 1911-es földrengés miatt a kecskeméti zsinagógából kibontott Angster-orgonának ad helyet. A századfordulón az újpesti zsinagóga neves rabbija Venetianer Lajos, ismert tudós és kutató volt.
(Budapest IV. ker., Berzeviczy utca 8.)

Visegrádi utcai zsinagóga (MAOIH)
A Visegrádi utca 3. szám alatti imaházat egy lakásból alakították ki a második világháború után. Ma élénk hit- és kulturális élettel tölti meg egy , magát modern ortodox közösségként definiáló, sokszínű társaság: rendszeres istentisztelettel, tóramagyarázattal, társadalmi témájú előadásokkal. A nemrég felújított, visszafogott imaterem dísze a fehér-arany-kék, félkörívben sugármotívummal díszített tóraszekrény, fölötte képkeretbe ágyazott kőtáblákkal.
(Budapest XIII. ker., Visegrádi u. 3.)

Lágymányosi zsinagóga
A lágymányosi zsidó körzet zsinagógája jelenleg Újbudán, a Károli Gáspár tér 5. szám alatt működik, egy nemrég korszerűsített, szépen felújított épületben, amelyet a Budapesti Izraelita Hitközség 1962-ben vásárolt meg, és alakított ki imatermet a lakásból a közösség számára. Az eredeti lágymányosi nagyzsinagógát 1936. szeptember 17-én az akkori Lenke úton (jelenleg Bocskai út) avatták fel. Azonban a közösségnek korábban otthont adó lágymányosi zsinagóga épületét 1950-ben államosították, és 1966-ban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kezelésébe adták.
(Budapest XI. ker., Károli Gáspár tér 5. )

Hunyadi téri zsinagóga
A Hunyadi téri vásárcsarnok mellett 1890-ben épült bérház magasföldszintjén működik 1896-os megalakulása óta a neológ imaterem. 1886. június 7-i dátummal érkezett a Belügyminisztériumba a kérvény, hogy a VI. kerületi Hunyadi téren zsidó templomot alapíthassanak. A Hazkara Egylet így nyithatta meg a 3. szám alatt működő zsinagógáját. A második világháborúig a térre néző egyik nagy ablakán ez a felirat áll: „Chevra mázkir nesámot”, ami ’lélekre emlékező egylet’-et jelent. A vészkorszak nehéz évei alatt az utolsó pillanatig ellátták a hitéleti teendőket. Bezárására 1944 nyarán került sor. 1945 áprilisában a körzet tagjai takarították ki a templomot, így téve lehetővé az imák megtartását.
(Budapest VI. ker., Hunyadi tér 3. )

Dél-Pesti Körzet imaháza Pesterzsébeten
A pesterzsébeti imaház egy valamikori közért helyén működik. Az ezredforduló környékén néhány lelkes és erős akaratú ember elhatározta, hogy felkutatja azt a Pesterzsébeten és környékén élő néhány zsidót, akikkel együtt újra indíthatják a hajdan pezsgő hitéletet. Évekig tartó munkájukat végül siker koronázta: az önkormányzat és a Budapesti Zsidó Hitközség segítségével 2002 tavaszán Dr. Kardos Péter főrabbi (aki egyébként a hatvanas évek elején kezdő rabbiként a pesterzsébeti zsinagógában funkcionált) felavatta a Dél-Pesti Körzet imatermét. Az elnevezés – Dél-Pesti Körzet – eredetileg a három délpesti kerület, Pesterzsébet, Soroksár és Csepel területére utalt, de szinte az első perctől kezdve megtaláltak minket a környező kis településeken (Dunaharaszti, Monor) élő hittestvéreink.
(Budapest XX. ker., Vörösmarty u. 8. (Zilah és Vörösmarty u. sarok)

Teleki téri zsinagóga (MAOIH)
A 19. század utolsó harmadától a II. világháborúig imaházak tucatjai működtek Józsefvárosban, egy-egy lakásban, szobában vagy akár üres üzlethelyiségben. Ezeket az igen intim, kisebb közösségeknek otthont adó imaházakat jiddis szóval stiebelnek nevezzük, mely magyarra fordítva szobácskát jelent. A Teleki Téri Imaház alapításának időpontjáról és körülményeiről nincsenek pontos információk. Néhány forrás galíciai, lengyel-ukrán gyökerekre utal. A Magyar Zsidó Levéltárban őrzött egyik dokumentum szerint 1911-ben egy bizonyos Nágler Salamon 160 férőhelyes pótimaház létesítésére kapott engedélyt Budapest székesfőváros VIII. kerületének elöljáróságától. A talált dokumentum természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az imaház – ha nem is hivatalosan, de – 1911 előtt is működött. Az államszocializmus ideje alatt a stiebel folyamatos működéséről a magyar zsidóság olyan kiemelkedő alakjai gondoskodtak, mint Gláser Jakab (1912-2006) és Raj Tamás (1940-2010). Gláser Jakabot (Juci bácsi) mindenki kedvelte, emberségéért, humoráért és azért, mert mindig „két lábbal állt a földön. Mikor Juci bácsi 2006-ban meghalt, a közösségben mindenki úgy hitte, azzal hogy lelke eltávozott, az imaház napjai is meg vannak számlálva. A közösség nagy meglepetésére a zsinagóga fél évvel később még mindig működött. Ezt követően került sor az addigra szinte már használhatatlanná vált belső tér felújítására, így a munkálatokat követően az imaház alkalmassá vált az egyre gyarapodó közösség befogadására, az ünnepek és egyéb olyan, a hit- és közösségi élethez kapcsolódó események megtartására, melyeket az imaház hosszú évtizedek óta nem tapasztalt. 2010-ben hivatalos bejegyzésre került a Gláser Jakab Emlékalapítvány, ami 2012 májusa óta önkénteseket fogadó szervezetként is számon van tartva. Az alapítvány 2009 óta több nagyobb, a főváros kulturális életében kiemelt szerepet betöltő programhoz kapcsolódott.
(Budapest VIII. ker., Teleki László tér 22.)

VIDÉKI ZSINAGÓGÁK