04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
Rózsavölgyi Márk Rosenthal Marcusként született Balassagyarmaton, nyolcévesen kezdett hegedülni. Tanulmányait később Nyitrán, Pozsonyban és Prágában végezte, ahol szépírást is tanított. 1808-1812 között Pesten élt, először könyvelőként dolgozott majd a Magyar Színjátszó Társulatnál lett elsőhegedűs. 1814-ben megnősült, Baján telepedett le, és ottani évei alatt sokat koncertezett Pécsen, Veszprémben, Balatonfüreden és más dunántúli városokban.
1819-ben leégett bajai otthona, benne tekintélyes könyv- és kottagyűjteményével. Egy újabb koncertkörutat követően Temesváron játszott színházi hegedűsként, de 1821-ben visszatér Bajára. Rendszeresen járta az országot, aminek következtében nemcsak játéka, de szerzeményei is egyre népszerűbbek lettek, és gyűjteményes kiadványokban jelentek meg. Noha az 1830-as évek elején a pesti hatóságok többször is elutasítják letelepedési kérelmét és a Rózsavölgyi név hivatalos használatával kapcsolatban is problémái adódnak, támogatóinak köszönhetően Pestre költözik, és 1837/38-ban rövid ideig a Pesti Magyar Színház elsőhegedűse és koncertmestere colt, amelynek megnyitójára írta Nemzeti Örömhangok című darabját is. 1839-ben mutatták be egyetlen daljátékát, a Visegrádi kincskeresőket, ami azonban bukásnak bizonyult. Rózsavölgyi folytatta a koncertezést is, az egész országot bejárta, többek között Pozsonyban, Debrecenben és Győrben is adott koncerteket. Az 1840-es évektől egri, nagyváradi és nagykállói fellépései mellett a Pilvax kávéházban is rendszeresen játszott, és ekkor szervezte meg cigányzenészekből álló együttesét is. Népszerűsége ellenére anyagi helyzete megromlott, és hosszas betegség után 1848-ban Pesten hunyt el. Azt még megérhette, hogy a hatóságok engedélyezték számára, hogy a Rózsavölgyi nevet hivatalosan is használja.
Rózsavölgyinek az akkori magyar szellemi és művészeti élet köréből számos barátja és tisztelője volt, többek között Jókai Mór és Vahot Imre, aki a Pesti Divatlapban többször megvédte a támadásoktól, és pénzzel is támogatta. A legszorosabb barátság azonban mindenekelőtt Petőfi Sándorhoz fűzte, aki 1844-ben szintén megvédte egy cikkében a támadásokkal szemben, és halálát Rózsavölgyi halálára című versében siratta meg: „Vén muzsikus, mit vétettem én neked, / Hogy mindig csak szomorítasz engemet?”. Rózsavölgyi Márkot a pesti izraelita hitközség temetőjében temették el, amely a mai Lehel út – Dózsa György út sarkán volt található, és hamvait 1907-ben helyezték nyugalomra a Kozma utcai zsidó temetőben.
Rózsavölgyi repertoárján régi magyar dalok és saját szerzeményei is egyaránt szerepeltek, műveinek Papp Géza által összeállított jegyzéke pedig közel kétszáz címet tartalmaz, de valószínűsíthetően ennél jóval több darabot írt. Az általa írt dallamokat Liszt Ferenc is feldolgozta rapszódiáiban. Fia, Rózsavölgyi Gyula társalapítója volt a ma is működő Rózsavölgyi Zeneműboltnak és kiadónak, amely a magyar zeneművészet legjelentősebb szerzőinek darabjait adta ki és terjesztette Erkeltől és Liszttől kezdve Bartókon és Kodályon át Dohnányiig. Rózsavölgyi Márk emlékét a Petőfi Sándor utcában működő zeneműbolt mellett több köztéri szobor, közterület és intézménynév őrzi, többek között a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola.
Híres Balassagyarmati zsidókról a Balassagyarmati Zsidó Hitközség oldalán ide kattintva olvashat
Felhasznált források:
Komoróczy, Géza; Frojimovics, Kinga; Pusztai, Viktória; Strbik, Andrea. 1995.
A zsidó Budapest 1-2. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport.
Komoróczy, Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
Réti, Zoltán (2001), Rózsavölgyi Márk. Athenaeum Kiadó: Budapest
Ujvári Péter (2017), [1929], Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.-Láng Kiadó (reprint)
