Ma este beköszönt
Ádár hónap hetedike (Zájin Ádár), amely a zsidó hagyomány nevezetes napja:
ekkor született és éppen ezen a napon halt meg Mózes próféta. Szokás ilyenkor
halat vacsorázni és megemlékezni halottainkról.
Ádár hónap hetedike
(Zájin Ádár) mégsem gyászünnep, mert Mózes éppen a 120. születésnapján ment el
innen a zsidó hagyomány szerint (tehát ekkor van a születésnapja is). A 120 év az
emberi kor legvégső határa, egy mintaszerű élet teljessége.
Csakhogy Mózes
dolgavégezetlenül ment el, a rábízott munka kellős közepén. Népe még nem tért
haza, vezetőjük a pusztában hagyta el őket és nem léphetett be a megígért
országba.
Fotó: Goran Horvat/Pixabay
Hogyan lehetett teljes annak az élete, aki nem végezte el a rábízott
feladatot?
Ahogy a Talmudban,
az Atyák tanításai nevű aforizmagyűjteményben olvasható, „nem rajtad áll,
befejezheted-e a munkát, de ez nem ok arra, hogy ne kezdd el” Az életünk
értelme túlmutat rajtunk, Isten kezében lévő, véges életidőnkön.
Mózes életének
értelme Józsué nemzedékének élettörténetében mutatkozik majd meg és – végső
soron – a mi életünkben és a mi gyerekeink életében. Még Mózes élete sem volt
önmagában teljes és épp ez az, ami példaszerű benne, legalábbis egy csodálatos
néhai rabbi, Jonathan Sacks értelmezése szerint.
Az életünknek van
értelme, csak nem mi vagyunk az, hanem mindig valaki más, mindig az eljövendő,
az eljövendők.
Szép ünnepet kívánunk!
