Kántorkoncert Újpesten: A vétkek pusztulásáért kell imádkoznunk

Mint arról korábban beszámoltunk: az újpesti zsinagógában a napokban adománygyűjtő koncertet rendeztek Szerdócz Ervin újpesti főrabbi és Székelyhidi Hajnalka, az OR-ZSE tanárának kezdeményezésére. Az összegyűlt pénzt az október 7-én terroristák által Izraelben elkövetett mészárlás áldozatainak azonosítására fordítják. A rendezvényről most részletesebb tudósítást közlünk Villányi András fotóival.

A pusztán néhány hét alatt megszervezett újpesti kántorkoncert célja rendkívül nemes, mégis végtelenül lesújtó: a WIZO adományával kiegészült, összesen 561 400 forintot a palesztin terroristák által október 7-én elkövetett dél-izraeli mészárlás áldozatainak azonosítására fogják fordítani. Amint azt Szerdócz Ervin újpesti főrabbi kiemelte: a zsidóságban kiemelt jelentőséggel bír a vallási előírásoknak megfelelő végtisztesség megadása, a kever Jiszráél-hez segítés. Ez a körülbelül 1400, hidegvérrel legyilkolt emberből több mint 500-nak a mai napig nem adatott meg, ugyanis a válogatott kegyetlenségek miatt a holttestek azonosítása még a tapasztalt szakembereknek is embert próbáló feladat.

Szerdócz Ervin főrabbi

Az elmúlt évek során az őszi ünnepek előtt rendezték az újpesti kántorkoncerteket, amelyek mind a helyi zsidó közösség – ideértve a szomszédos szeretetotthon lakóit – mind a környéken lakók számára kiemelkedő eseménnyé váltak. A mostani rendkívüli alkalommal már visszatérő vendégként jelent meg Varju László, Újpest országgyűlési képviselője, Déri Tibor, a IV. kerület, és Cserdiné Németh Angéla, a szomszédos XV. kerület polgármestere. 

Déri Tibor (balra) és Varju László

A helyi önkormányzat az erkölcsi támogatás mellett évek óta döntő mértékben járul hozzá a hangversenyek költségeihez. Déri Tibor beszédében kiemelte, hogy a koncert révén összegyűlt adomány nemcsak nemes célt szolgál, hanem kimutatja, hogy mások szenvedései nem lehetnek közömbösek számunkra.

A hangverseny első zenei számát, az Ám Jiszráél cháj című művet az Ádám Mária vezette Goldmark kórus adta elő. A mű visszafogott hangvétele ellenére határozottan jelezte, hogy Izrael népe minden megpróbáltatás ellenére él, ezért különösen jó választásnak találtam a kezdéshez. Ádám Mária karvezető évtizedek óta méltó módon viszi tovább édesapja, Ádám Emil (1905–1987) zenei örökségét azáltal, hogy a kórus rendszeresen képviseli a zsidó közösséget különféle kulturális rendezvényeken. 

Őket követte Handó István, a Honvéd Férfikar tagja és Gál Ráchel fuvolista, akik a Jedid nefes című, közismert szombati kabbalista dalt adták elő. Handó István szép orgánumát kiemelő éneklését Gál Ráchel rendkívül igényesen ellenpontozta hangszerén. 

Király László kórusműve után Markovits Csaba, a Wiener Staatsoper énekkarának tagja lépett az emelvényre, aki kimondottan a koncert miatt utazott Bécsből Újpestre, hogy Maurice Ravel 1914-es, Káddis című szerzeményét előadja. Énektudását már többször bizonyította, és kántori tanulmányai révén remélhetőleg a zsidó közösség kiemelten értékes tagja lesz. Az est legtöbb előadójához hasonlóan őt is Neumark Zoltán kísérte zongorán, akinek tehetségét és jó ízlését számtalan hangversenyen tapasztalhattuk már.

A fellépők közül mindenképpen Raáb Gábort emelném ki, aki Mana-Zucca (1885–1981) Ráchém című művét adta elő. Ugyan a szerzőnő élete külön cikket érdemelne, mégis Raáb Gábor kiváló hangi adottságait és értő előadásmódját szükséges itt méltatni. Tenorhangja kimunkált, a fénye mellett az ereje is átütő, ahogy a darabhoz is értő módon nyúlt, annak érzelmeit jó ízléssel tolmácsolta a közönségnek. 

Rudas Dániel, a Dohány utcai zsinagóga kántora szintén tenor énekes, ő Samuel Gozinsky : Hábét misámájim című művét választotta, amelyet szintén nagyon színvonalasan, a szöveg lényegét átérezve adott elő.

Három dalt hozott a Shabbatsong együttesből a Masa Tamás–Masa Anita házaspár, akiket Varga Tivadar kísért zongorán. A Semá Jiszráél című mű eredeti héber szövegét Joszi Giszpán írta, s egyszerűségének megható szépsége sajnos szintén jól illeszkedett a koncertnek okot adó szörnyűségek által kiváltott fájdalomhoz. Emellett Szenes Hanna (1921–1944) Harmónia című versét és a Hággádából ismert, szintén időszerű idézet, a Vehi seámdá Jonátán Rázél által szerzett zenei feldolgozását hallhattuk az előadásukban. A Shabbatsong együttes régóta ápolja Szenes Hanna művészeti örökségét, akit a magyar hatóságok – különféle kínzásokat követően – hidegvérrel végeztek ki 1944-ben.

A műsort önálló előadóként Dési Tamás zárta, aki Ubaldo Continuello (1941–2014) Lo tédá milchámá című dalát énekelte. Dési felnőttként, munkája mellett kezdett kántori tanulmányokba, így éneke bátorítást ad mindazoknak, akik vállalják a kihívást, hogy a közösségük életében nagyobb szerepet vállaljanak. 

Tálmá Áljágon-Rose béke után vágyakozó szövege szintén kapcsolódott a Szerdócz főrabbi beszédében említett talmudi esethez (Berákhot 10a). R’ Méirnek sok szenvedést okoztak a környékén élő csavargók, ezért az Örökkévaló irgalmáért imádkozott, hogy ezek az emberek inkább haljanak meg, de további vétkeikkel ne veszítsék el részüket az eljövendő világban. Ekkor felesége, Berurjá a szombat délutánonként mondott zsoltárverset idézve kérte számon (Zsoltárok 104:35), hogy nem a vétkezők, hanem a vétkek pusztulásáért kell imádkoznunk, amelyről napjainkban sem feledkezhetünk meg.

Az előadók értékelése mellett fontos már most a további fejlődési lehetőségekre is gondolni, hiszen a novemberi rendkívüli koncert olyan sorozatba illeszkedik, amely a magyarországi zsidó kántorhagyomány egyik legfőbb őrzője. Az újpesti zsinagógához hasonló, jó hangi adottságú épületekben érdemes lenne olyan mikrofonokat és hangszórókat használni, amelyek egyfelől – szó szerint értve – teret adnak az énekesek és kísérőik hangjának, másrészt jobban visszaadják azt a dinamikai tartományt, amelyet a művészek előadásukban alkalmaznak. Őszintén remélem, hogy akár a hitközség, akár egy adományozó révén a jövőben lehetőség nyílik majd a koncert színvonalán ezen a téren javítani.

Azonban a koncert végkicsengése a mészárlás borzalmai ellenére sokkal derűsebb. Zárásul Ernest Gold (1921–1999) Exodus című filmhez írt dala hangzott el, majd a közönség felállva csatlakozott a fellépőkhöz, hogy elénekelje a közismert Osze sálom bimromáv című dalt. 

Nagy eredménynek tartom, hogy a magyarországi kántorok és zenésztársaik évről évre, sőt, ilyen rendkívüli alkalmakkor is ki tudnak állni színvonalas műsorral, amely népes közönség érdeklődésére számíthat még akkor is, ha emiatt egy hűvös zsinagógában kell eltölteni másfél órát. 

Teremtsen az Örökkévaló mihamarabb békét, szabadítsa ki a fogságba hurcoltakat, gyógyítsa meg a sérülteket és vigasztalja meg a gyászolókat, hogy ne ilyen alkalmakkor gyűljünk össze Újpesten.

(Szöveg: VB)